2012. január 09., 08:552012. január 09., 08:55
Gondot a hibás fordítás okozott, a „márpedig boszorkányok nincsenek”, mivel a kurkászok kiderítették, hogy a fordító vagy nem tudta, vagy szándékosan mellőzte a mi boszorkányaink fogalmát megnevező malefica, illetve a pogány, sámánrendszerű módszerekkel gyógyító javasasszonyokra illő striga szavak közti különbséget, illetve azt is, hogy a kijelentés valójában úgy 350 évvel korábban Nagy Károlytól származik a birodalmában – esetleg – tevékenykedő kuruzslókra vonatkozóan.
Távol álljon tőlem, hogy kilenc évszázad távolából most szállnék ringbe Kálmán király szerzői jogaiért – csak kései döbbenetemet fejezném ki, amiért az Európának nevezett mikrovilágunk nyugati és keleti tájai közt olyan makacsul tartja magát a gondolkodás fényességi ereje közti különbség. Mert erre mifelénk, a Balkánnak ebben a felvilágosodás legkisebb fuvallataitól is jól védett szélárnyékos zugában még most, a 21. század elején is országos hír, hogy különböző „varázslónők” milyen horribilis összegeket csaltak ki jövendőmondás és a szivárvány egész színskáláján mozgó mágiák alkalmazása ürügyén magukat celebeknek tartó személyektől.
A „komoly” (?!) hírtelevíziók elmélyült elemzéseitől eltérően nem szándékszom elmerülni a számomra névtelen hölgyikék százezer eurós összegeinek nyomkövetésében, még csak arról sem akarok részletesebben szólni, miszerint nem az az eszement, aki kéri, hanem aki kiadja ilyen botorságokra a pénzt, vagy arról, hogy az ebül szerzett jószág miként vész el – csak sóhajtozom a fentebb említett nyugat kelet irányú különbségen. Merthogy nemcsak a majdnem pucér keblű hírhedettségek, de a talpig öltönybe-nyakkendőbe bújtatott politikusok is hisznek a tarka szoknyás maleficák színmágiájában, legutóbb például épp a miniszterelnök mondta, hogy az ellenzék bizalmatlansági indítványát még véletlenül sem az ország érdekében hozott intézkedésekkel, hanem lila nyakravalójával parírozta.
S bár azt már nem közvetítették egyenes adásban, de gondolom a nyakkendő hatását – stílusosan – egy nagy adag máglyarakás elfogyasztásával ünnepelte meg a sikert sikerre halmozó kormányoldal, természetesen a munkahelyi büfében, az adófizetők számlájára.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.