2012. január 09., 08:552012. január 09., 08:55
Gondot a hibás fordítás okozott, a „márpedig boszorkányok nincsenek”, mivel a kurkászok kiderítették, hogy a fordító vagy nem tudta, vagy szándékosan mellőzte a mi boszorkányaink fogalmát megnevező malefica, illetve a pogány, sámánrendszerű módszerekkel gyógyító javasasszonyokra illő striga szavak közti különbséget, illetve azt is, hogy a kijelentés valójában úgy 350 évvel korábban Nagy Károlytól származik a birodalmában – esetleg – tevékenykedő kuruzslókra vonatkozóan.
Távol álljon tőlem, hogy kilenc évszázad távolából most szállnék ringbe Kálmán király szerzői jogaiért – csak kései döbbenetemet fejezném ki, amiért az Európának nevezett mikrovilágunk nyugati és keleti tájai közt olyan makacsul tartja magát a gondolkodás fényességi ereje közti különbség. Mert erre mifelénk, a Balkánnak ebben a felvilágosodás legkisebb fuvallataitól is jól védett szélárnyékos zugában még most, a 21. század elején is országos hír, hogy különböző „varázslónők” milyen horribilis összegeket csaltak ki jövendőmondás és a szivárvány egész színskáláján mozgó mágiák alkalmazása ürügyén magukat celebeknek tartó személyektől.
A „komoly” (?!) hírtelevíziók elmélyült elemzéseitől eltérően nem szándékszom elmerülni a számomra névtelen hölgyikék százezer eurós összegeinek nyomkövetésében, még csak arról sem akarok részletesebben szólni, miszerint nem az az eszement, aki kéri, hanem aki kiadja ilyen botorságokra a pénzt, vagy arról, hogy az ebül szerzett jószág miként vész el – csak sóhajtozom a fentebb említett nyugat kelet irányú különbségen. Merthogy nemcsak a majdnem pucér keblű hírhedettségek, de a talpig öltönybe-nyakkendőbe bújtatott politikusok is hisznek a tarka szoknyás maleficák színmágiájában, legutóbb például épp a miniszterelnök mondta, hogy az ellenzék bizalmatlansági indítványát még véletlenül sem az ország érdekében hozott intézkedésekkel, hanem lila nyakravalójával parírozta.
S bár azt már nem közvetítették egyenes adásban, de gondolom a nyakkendő hatását – stílusosan – egy nagy adag máglyarakás elfogyasztásával ünnepelte meg a sikert sikerre halmozó kormányoldal, természetesen a munkahelyi büfében, az adófizetők számlájára.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.