2012. január 10., 09:312012. január 10., 09:31
Az az érzése támadhatott, hogy ebben az országban másfél éve tombol az önkényuralom, az ellenzéki hangokat már az utcán levadásszák, és rácsok mögé dugják, Orbán Viktor pedig nem más, mint a belarusz Lukasenko pannon megfelelője.
Az emberben már-már felötlik a félelem, hogy az Egyesült Államok – Irakhoz vagy Líbiához hasonlóan – mikor kezdi el szőnyegbombázni ezt a cseppnyi kelet-európai államot, amelyről a szocialisták, a liberálisok és a zöldek egymást túlkiabálva harsogják, hogy elindult a diktatúra, az elnyomórendszer, az emberi jogok sárba tiprása útján.
Manapság jóformán nem jelenik meg törvény a Magyar Közlönyben, amelyre ne sütnék rá a brüsszeli kamarillákban is, hogy előírásai ellentétesek az uniós jogrendszerrel. Ezek korrigálásáról aztán nemigen szokott szólni a fáma, holott például a sokat vitatott médiatörvény igazi orvosi lónak számít a Magyarországgal kapcsolatos hisztériakeltés terén: éppen az az alkotmánybíróság fogalmazta meg aggályait a jogszabály kapcsán, amelyre a legtöbbször rásütötték a „kormányintézmény” bélyegét.
A szintén rengeteget bírált alkotmánnyal is az a legfőbb „probléma” – hiszen mérvadó, épkézláb kifogás ez ügyben sem hallszik –, hogy a Himnusz első sorával indít, és csak a különböző neműek házasságát ismeri el. Mármost gondoljunk bele, milyen reakciókat váltanának ki Bukarestben az esetleges nyugat-európai „ajánlások”, miszerint töröljék a román alaptörvény első cikkelyéből a nemzetállamra vonatkozó kitételét… Holott mindez csak álca, a Magyarország elleni támadások jobbára annak számlájára írhatók, hogy az Orbán-kormány megadóztatta a bankokat és a multinacionális cégeket, ami a pénzvilág – no meg a német, francia, osztrák anyabankok és -cégek – szemében nem bocsánatos bűn.
Persze a magyar gazdaság ezeket leszámítva is jelentős gondokkal küszködik, az viszont egész biztosan nem hozna fellendülést, ha az ország a szűnni nem akaró pergőtűz közepette kapitulálna, és feltétel nélkül az IMF karjaiba dobná magát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok