2012. január 10., 09:302012. január 10., 09:30
A könyvolvasással még cifrább a helyzet. Elismerem persze, hogy az ilyesmit az ember nem szokta egy óra alatt elintézni, meg ugye a munka s a háztartás, de nehezen tudom elképzelni, hogy valakinek tényleg öt perce se maradjon legalább elalvás előtt néhány oldal elolvasására. Félreértés ne essék: nem azért, mert anélkül kulturálatlanok maradunk, buták leszünk, és nem fogjuk kapásból tudni a választ a kedvenc kvízjátékunk összes kérdésére. Nem erről van szó, hanem arról, hogy becsüljük-e magunkat eléggé ahhoz, hogy egy olyan szórakozási formát is megengedjünk magunknak, ami nemcsak passzív bámulást kíván tőlünk, hanem némi kis odafigyelést.
Persze anélkül is lehet élni, mint ahogy teszik is sokan. Pontosan ez az, amiért a szórakoztatás is olyan, amilyen: falatokban kapjuk az információt, megrágva-megemésztve, színes papírba csomagolva, és parfümmel befújva. Van, hogy a csomagolás sem sikerül valami jól. Ilyenkor felháborodunk: nem érdemlünk jobbat? Szilárd meggyőződésem, hogy igen: megérdemeljük például, hogy a televízióban ne csak arról értesítsenek bennünket, hogy Gipsz Jakab és Akárki Gizella szakított, az énekes sztár három kilóval többet nyom, mint tavaly, utána pedig a tegnap még híres akcióhős páholja el a rosszfiúkat, persze szigorúan csak ötpercnyi falatokban, reklámblokkok közötti töltelékként. Azt is megérdemeljük, hogy néha bátran bekapcsolhassuk a rádiót, mert tudjuk, hogy nem olyan számokat játsszanak, amelyeket formás idomokat felvonultató videoklip nélkül lehetetlen volna eladni, de sajnos a rádiónak nincs képernyője. De ahhoz, hogy a mindenkori szórakoztató- és kultúripar egy fokkal magasabb nívóra (értsd: nézhető, hallgatható szintre) emelkedhessék, az igényeinken kell egy lépcsőt emelni. Ehhez pedig legalább egy kis türelemre, pár percnyi időre van szükség.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok