2012. január 09., 08:572012. január 09., 08:57
A helyzet ugyanakkor mégsem ennyire egyértelmű, hiszen olyan kezdeményezésről van szó, amely a romániai magyar közösség, még tovább szűkítve a kört pedig az RMDSZ magyar politikai ellenfelei számára hozna kedvező változásokat. Băsescu viszont mindeddig kimondottan olyan módosításokat szorgalmazott, amelyek a hozzá közel álló Demokrata-Liberális Párt jobb választási szerepléséhez járulhatnak hozzá – a tiszta egyéni választókerületes rendszer bevezetése ugyanis a nagy pártoknak kedvez, és igaz ugyan, hogy stabilabb kormányzást tesz lehetővé, viszont meglehetősen aránytalan képviseletet eredményez.
Persze fölhozható az az érv, hogy 1990 óta Băsescu volt talán az egyetlen vezető román politikus, aki érdemben beszélt a romániai magyarok problémáiról, a román nyelv speciális módszerekkel való oktatásának szükségességétől a magyarlakta vidékek infrastruktúrájának elmaradottságáig. Sőt immár hagyományosan visszajár a Székelyföldre, ahol ma is népszerű.
Mint ahogy az ösztönzésére több PDL-s miniszter is – a leggyakrabban Elena Udrea, a fejlesztési tárca vezetője – ellátogatott a székely vidékekre. Csakhogy mindezek célja elsősorban nem az, hogy a magyaroknak jó legyen, hanem az, hogy Băsescu, illetve a PDL az ő voksaikat is megszerezze – mint ahogy az be is következett a három évvel ezelőtti elnökválasztáson, ahol a magyarok által az államfőre adott szavazatok jelentős mértékben járultak hozzá a győzelméhez. Vagyis Băsescu – és a PDL – stratégiája épp az ellenkezőjét célozza annak, amit az EMNP javasolt.
Az etnikai arányosság elvének rögzítése ugyanis a magyar választói tömb egyben tartását eredményezné, míg a PDL éppen arra hajtott rá, hogy a magyarok voksait elterelje a magyar pártok irányából – elütve ezzel őket a bejutástól –, és közvetlenül a saját „akoljába” terelje a szavazatokat. A magyar képviselet felszámolása és magyar voksok begyűjtése persze a többi román párt titkos vágya is, már csak ezért is ellenzik az etnikai arányosság rögzítésére vonatkozó javaslatot.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.