2012. január 11., 09:142012. január 11., 09:14
Fiatal, magyarul beszélő srác szolgált ki, akinek közben megérkezett egy barátja. Adj nekem is egy olyan égőt – mondta a barát, majd kis idő múlva megkérdezte: És másképp? Hirtelen nem tudtam mire vélni ezt a kérdést, de kiderült, hogy a haver tudja rá a választ. Az volt a válasz, hogy hát elég gyengén megy, de mit csináljunk, ez van. Ja, vagy úgy – gondoltam, majd miután kiléptem az üzletből, a szemközti árusnál megvettem az újságot. Hibákkal teli magyar honlap Szatmáron – olvasom a címlap bal felső sarkában. A cikkből megtudtam, hogy a szatmárnémeti polgármesteri hivatal honlapjának magyar változatában a román „contacte” szó magyarul érintkezéseket jelent, a „városház helyezkedik”, egy helyen pedig sajnálják de „ő nem létezik kért oldal”. Mondanom sem kell, nem először találkozom a jelenséggel, és bevallom, régóta gyűjtöm a rommagyar szavakat és a tükörfordításokból adódó hülyeségeket. Egyik kedvencem az, hogy „húzzunk el egy cigit”. Jobb sorsra érdemes anyanyelvünkben valósággal hemzsegnek a kitáncák, faktúrák, procseszverbálok. És nem csak a szórványban élők körében. A nyelv sorvadása mellett az is elszomorító, hogy gyakran lehurrogják, kekeckedőnek tartják azt, aki kijavítja a magyartalanul beszélőt. Ez a téma sajnos megér még egy gyászmisét, alkalomadtán visszatérek rá, ám most mégis inkább a szatmárnémeti polgármester hozzáállása az, ami tollat ragadni késztetett. Ilyés Gyula ugyanis az üggyel kapcsolatban kijelentette, hogy nem az ő dolga mindent személyesen ellenőrizni. Élt valamikor egy másik Illyés Gyula is, aki valószínűleg nem ezt válaszolta volna, dehát ő csak egy író, illetve költő volt, nem pedig polgármester, akinek tengernyi elfoglaltsága miatt az általa vezetett intézmény honlapjára sincs ideje ránézni. Ha pedig valami gond van, jó hazai szokás szerint áthárítja a felelősséget egy beosztottjára, aki a maga során áthárítja a honlap készítőjére, aki pedig azok közé tartozik, akik „másképp” beszélik a magyart, és ugye, mit csináljunk, ez van. Ezúton küldöm üdvözletem Szatmárnémeti talán utolsó magyar polgármesterének!
Vincze Gyula
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.