2012. január 16., 09:052012. január 16., 09:05
Mármint a számtalan és névtelen fogyasztó számára kellemetlen, hisz azok, akik a szálakat húzogatják, azoknak kellemesen bizsergető érzés lehet, ahogy pénztárcájuk minden különösebb erőfeszítés nélkül elkezd dagadozni. Hogy miről is van szó? Mindannyian tudjuk: november közepe táján ilyen vagy olyan ürüggyel emelkedni kezdenek az élelmiszerárak. Nem szándékosan, attól isten mentsen, nem, országlóink nem akarnának ilyet tenni, de az a rengeteg fránya külső körülmény akarva-akaratlanul begyűrűzik.
A legutóbbi években a varázsszó a válság volt: hatalmas, széles válla minden terhet elbírt, rá lehetett pakolni a legkülönbözőbb ürügyeket is. Egyszóval: novemberben nő a hús- és tejtermékek ára, egy kicsit a kenyéré is, meg még ezé-azé, ami az ünnepi készülődésekhez elengedhetetlen – miközben azt mondogatják, hogy több emelésre semmiképpen sem kell számítani. Aztán januárban bejelentik, ők megpróbálták, de… Szóval így megy ez már egy ideje, ismerjük mindnyájan. Az idén viszont – feltehetőleg a kampány előszeleként – olyan számbűvészetet is bemutattak, ami kimerítette a pofátlanság legrészletesebb meghatározását is: a hír úgy szólt, hogy az uniós országokban élen járunk az élelmiszer olcsóságában. És következett a lista, a cinizmus csúcsát pedig a luxemburgi viszonyszám jelentette.
Aki nem gondolt a számok mögé, az akár csodálkozhatott is volna, hogy lám-lám, még a paradicsomi Luxemburg is csak úgy kullog mögöttünk. Mivel a jövedelmek szóba sem kerültek, kizárólag csak a kiadások. Hogy ott két számjegyű szorzóval többet tesz zsebre az egyszerű halandó, az nem derült ki. Valaki vagy valakik aztán csak szólhattak a legmélyebb szegénységet sikerként kommunikálókra, hogy azért ezt mégse, nem mindenki tompa és tudatlan, ekkora hazugság már felér egy gyilkossággal. Elcsitultak hát ezek az összehasonlítgató statisztikák, a százalékok és viszonyszámok – maradtak viszont a lassan, de annál biztosabban felfelé kúszó árak.
És a bizonyság, hogy kampány ide vagy oda, 2012-ben sem várhatunk semmivel jobbat, mert a „mieink” hiába is törekednek a maximálisan jóra, a válság nem vesz róluk tudomást. Az csak gyűrűzik, gyűrűzik – esze ágában sincs visszafordulni, vagy legalábbis megtorpanni bár egy kicsit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok