2012. január 04., 09:362012. január 04., 09:36
Felkaptam a fejem, és „lázasan” kombinálgatni kezdtem, mivel a 90-es évek eleji visszaigénylési kampányban személyesen kellett azzal szembesülnünk, hogy eltűnt az eredeti telekkönyvi lap. Aztán némi közbenjárással csak felbukkant, de sok olyan esetről hallottunk, ahol végképp nyoma veszett, az eredeti tulajdonos pedig bottal üthette a tulajdona nyomát.
A nyáron bedobott hír elcsitult, a telekkönyvéhséget csillapítani lehetett valami egyébbel – most viszont, az év végi számadások idején, gyorsan tető alá hozták: lenyeletett a kataszter, mondván, hogy... Tulajdonképpen nem is mondtak semmit, illetve talán annyit, hogy így gazdaságosabb, nem kell annyi embert fölöslegesen (??!!) fizetni. A legismertebb, a gazdasági elemző műsorokban legtöbbet szereplő szakemberek is hamar napirendre tértek fölötte.
Én pedig nem csodálkoztam ezen a szokatlan nyugodtságon – mivel az említett elemzők zöme (vagy épp mindannyian? – nem tudom) a Kárpátokon túlról származik – ahol a telekkönyvezés fogalma gyakorlatilag ismeretlen. Erdélyi „csökevény”, a monarchiából maradt „átkos örökség”. Az ingatlanok – ház, kert, kaszáló, erdő – pontosan körülírt, jól meghatározott helyrajza. Amikor először hallottam, hogy bizonyos ókirályságbeli ingatlanoknak milyen tulajdonmeghatározásai szerepelnek a papírokon, azt hittem, rossz viccet mondanak.
Hát ezeket a papírokat nem csoda, hogy hiába lobogtatják az eredeti tulajdonosok leszármazottai negyvenvalahány év után. Mert hol is van az a valamikori utcai kút, amitől két lépésre állt a régi családi ház?! Vagy a sarki kiskocsma, aminek az udvarában... a fűszeres, akinek a boltjával szemben, netán a két sudár akác, ami mögött... Az akácost akkor vágták ki, amikor az első tömbházakat húzták fel, a fűszeres boltját és a kocsmát államosították, majd ledózerolták, a kút meg... ki visz vizet manapság városon utcai kútból?! Hát ezért kellett az inkriminált bekebelezés: mint a mesebeli óriás, aki már lenyelt minden közelben lévő lenyelhetőt és messzebbre kell néznie.
S ha az ott látható házak, földek, kertek és egyebek bekapása útjában ott áll az a ki tudja milyen „találmányú” telekkönyv, akkor elsőre azt kell jó gyorsan legyűrni. Ilyen egyszerűen fejthető meg a hatalommal élők logikája. Különösen, ha látványosan vissza is élnek a hatalmukkal.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.