2012. január 05., 09:102012. január 05., 09:10
Hogy ideje legyen az örvendezésnek: Mátyás lovas szobra újfent régi pompájában tündököl, mert a szülőváros vezetése és Magyarország, valamint Románia kormánya az adófizetők pénzén helyreállíttatta azt. Tágabb értelemben véve a közakarat érvényesülésének örvendhettünk tehát, amikor a helyükre kerültek a kövek, és eltűnt minden, mi oda nem való: Iorga-felirat, piros-sárga-kék festésű lobogótartó oszlopok s padok. Ott és akkor nem a román szimbólumok, netán a román elem háttérbe szorításának örülhettünk – ami butaság! –, hanem annak a normalitásnak, amelyre egy magát európainak nevező város, de legalább annak jelentős része oly régen és oly logikusan vágyott.
Azóta tudjuk: ezüstszín lobogótartó oszlop és Iorga-felirat újfent „ékesíti” a szobor környékét. S azóta tudjuk, hogy az igazságos Mátyás szülővárosában nem kerekedett felül az oly sokat emlegetett európéer gondolkodás és a szó valós értelmében vett multikulturalitás az üres szavak, a diplomáciai álmosolyok és álkézfogások, s ami ennél is súlyosabb: a más kiszorítását, de legalább hergelését feltételező nemzetállami törekvések felett. László Attila, Kolozsvár alpolgármestere márpedig ebben a környezetben tette (teszi?) ama kijelentését, miszerint év végéig, de legroszszabb esetben is hamarosan eltűnik a Mátyás-szoborcsoport talapzata elől a magyarságot, de még a történelmi valóságot is sértő és bosszantó Iorga-felirat.
S ebben a környezetben maradtak és maradnak még egy ideig a helyükön mindazok a kolozsvári bronztáblák, amelyek a Iorga-szövegnél hatványozottabban sértik a magyarságot, és rontják közérzetét. S mert a Prédikátor könyvéből tudjuk, hogy mindennek rendelt ideje van, ne áltassuk magunkat, ne ígérjünk, és ne kérjünk számon tehát. Mert tudnunk kell, hogy mindezen táblák és az eltűntetett magyar üdvözlő feliratok, egyszerűbben a normalitás visszaállításának ideje Kolozsváron bőven hátravan. Cáfoljon meg a jelentős rész vagy a közakarat.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.