2012. január 13., 10:402012. január 13., 10:40
A szakemberek Romániát az IMF éltanulójaként jellemezték, amely a feltételek teljesítése révén jó úton halad afelé, hogy egyenesbe kerüljön a gazdaság. Ám e feltételek teljesítése egyrészt durva megszorításokkal járt, másrészt kiszolgáltatottá tették az országot az IMF-fel szemben. A közalkalmazottak bérét 25 százalékkal csökkentették, majd elbocsátási hullám kezdődött a közszférában, miközben az államnak privatizálnia kell a stratégiai – zömmel energetikai – vállalatok jó részét, ami azt jelenti, hogy külföldi kézbe kerülnek. Hogy az IMF ellen „szabadságharcot” hirdető Magyarországot is valami hasonlóba akarják belekényszeríteni, az az Európai Bizottság szerdai bejelentéséből is valószínűsíthető.
Megállapítják: az ország ellen túlzottdeficit-eljárás indulhat, mivel az államháztartási hiány leszorítására tett eddigi, egyszeri intézkedések nem garantálják a tartós hiánykorrekciót. Magyarán: a bankadó és a magánnyugdíjvagyon állami kezelésbe vétele után a kormány nem ússza meg, hogy a lakosságot is érintő megszorító intézkedéseket hozzon. Mindez büntetésként is értelmezhető az „unortodox” gazdaságpolitika miatt, amelynek során a nyugati pénzügyi érdekeltségek jelentős érdeksérelmet szenvedtek. Ehhez hozzájárul a magyar kérdésekben a mérsékelten tájékozott – gyakran szándékosan félretájékoztatott – világsajtó hisztériakampánya, amelyben diktatúrát kiáltanak, és a sajtószabadság halálát vizionálják. Nem mintha a kormány nem köszönhetné jelentős mértékben magának is a jelenlegi helyzetet.
Az erőltetett iramú, gyakran kapkodó törvénykezés, a jó szándékú bírálatok figyelmen kívül hagyása, és az, hogy agresszívan, lekezelően viselkedett azon partnerekkel, akiktől most hitelt remél, egyáltalán nem segít most. Higgadt, racionális kommunikációval, a pátosz és a szabadságharcos stílus mellőzésével talán bővebb maradt volna a gazdasági és politikai mozgástere, és az ideológialag elvakult, tényismerettel alig, előre kialakult, elfogult véleménnyel viszont annál inkább rendelkező külföldi publicisták is kevésbé vehemensen támadnák.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.