2012. január 13., 10:402012. január 13., 10:40
A szakemberek Romániát az IMF éltanulójaként jellemezték, amely a feltételek teljesítése révén jó úton halad afelé, hogy egyenesbe kerüljön a gazdaság. Ám e feltételek teljesítése egyrészt durva megszorításokkal járt, másrészt kiszolgáltatottá tették az országot az IMF-fel szemben. A közalkalmazottak bérét 25 százalékkal csökkentették, majd elbocsátási hullám kezdődött a közszférában, miközben az államnak privatizálnia kell a stratégiai – zömmel energetikai – vállalatok jó részét, ami azt jelenti, hogy külföldi kézbe kerülnek. Hogy az IMF ellen „szabadságharcot” hirdető Magyarországot is valami hasonlóba akarják belekényszeríteni, az az Európai Bizottság szerdai bejelentéséből is valószínűsíthető.
Megállapítják: az ország ellen túlzottdeficit-eljárás indulhat, mivel az államháztartási hiány leszorítására tett eddigi, egyszeri intézkedések nem garantálják a tartós hiánykorrekciót. Magyarán: a bankadó és a magánnyugdíjvagyon állami kezelésbe vétele után a kormány nem ússza meg, hogy a lakosságot is érintő megszorító intézkedéseket hozzon. Mindez büntetésként is értelmezhető az „unortodox” gazdaságpolitika miatt, amelynek során a nyugati pénzügyi érdekeltségek jelentős érdeksérelmet szenvedtek. Ehhez hozzájárul a magyar kérdésekben a mérsékelten tájékozott – gyakran szándékosan félretájékoztatott – világsajtó hisztériakampánya, amelyben diktatúrát kiáltanak, és a sajtószabadság halálát vizionálják. Nem mintha a kormány nem köszönhetné jelentős mértékben magának is a jelenlegi helyzetet.
Az erőltetett iramú, gyakran kapkodó törvénykezés, a jó szándékú bírálatok figyelmen kívül hagyása, és az, hogy agresszívan, lekezelően viselkedett azon partnerekkel, akiktől most hitelt remél, egyáltalán nem segít most. Higgadt, racionális kommunikációval, a pátosz és a szabadságharcos stílus mellőzésével talán bővebb maradt volna a gazdasági és politikai mozgástere, és az ideológialag elvakult, tényismerettel alig, előre kialakult, elfogult véleménnyel viszont annál inkább rendelkező külföldi publicisták is kevésbé vehemensen támadnák.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.