Fogorvosok kedvence

Valahogyan a javamra kellene fordítanom ezt az egészet. Mármint azt a kis szépséghibámat, amit valószínűleg sokan észrevesznek, de csak a szakemberek szólítanak meg miatta. Az én fogaim ugyanis nem nőttek valami szépen egymás mellé, s a két szemfogam határozottan a többinél feljebb és kijjebb, valamiféle vámpírpozícióban feszít az ínyemen.

Nagy Orsolya

2012. január 05., 09:092012. január 05., 09:09

A rossz oldala a dolognak, hogy a mosolyom így nem valami megnyerő. A jó viszont az, hogy szakemberek garmadája áhítozik arra, hogy segítsen a bajomon, magyarán megszabadítson a két rakoncátlan, ámde teljesen ép és egészséges szemfogtól.

Legelőször a népfőiskolai énektanárnőm hívta fel a szüleim figyelmét a gondra. Még két hete sem jártam hozzá, amikor behívatta édesanyámat, aki el sem tudta képzelni, ennyi idő alatt miféle szörnyűséget követhettem el, ami miatt személyesen látni akarja a tanárnő. Amaz jó diplomata lévén, persze előbb azt fejtette ki csodálkozó anyámnak, hogy a kislány (vagyis én) menynyire tehetséges, mekkora színpadokon fog majd fellépni, micsoda világsikereket érhet el, de aztán a tárgyra tért: a fogaknak menniük kell.

Fogorvosomat azonban a hideg rázta a gondolattól is, hogy ép fogakat ráncigáljon ki egy olyan fogsorból, ami addig egy tisztességes tömést sem látott, gazdája pedig nem ismeri a fogfájást, a húzásterv így esett, a Wembley-beli koncert elmaradt (talán nem csak emiatt), a szemfogak pedig békén maradtak. Pár évvel később egy pláza Bálint-napi rendezvényén rajzoltam a szerelmesek portréit futószalagon, amikor az egyik modellem, egy csinos harmincas hölgy kezdte finoman pedzeni a témát, mondván: ő fogorvos, és becsületszavára mondja, hogy fogszabályzóval képes a helyükre tessékelni az engedetlen fogakat.

Miután három sikertörténetet elmesélt, a rajz készen lett, én pedig ott maradtam egy névjegykártyával és azzal a gondolattal, hogy vajon a többi modell milyen eséllyel szeretett volna világgá rohanni, mikor a vámpírfogazatot meglátta. Legutóbb épp tegnap szólított meg egy idős doktornő munka közben, terepen. Becsületére váljék, ő nem magát ajánlotta, de pontosan elmagyarázta, hová menjek, és melyik fogorvost keressem, hogy az összképet rontó szépséghibától megszabaduljak. Azt hiszem, nem teketóriázom tovább: plakátokon és szórólapokon meghirdetem, hogy ajánlatokat várok foghúzásra, és megvárom, melyik szakember fizeti a legtöbbet azért, hogy betehesse a mosolyomat a portfóliójába.