2012. január 05., 09:092012. január 05., 09:09
A rossz oldala a dolognak, hogy a mosolyom így nem valami megnyerő. A jó viszont az, hogy szakemberek garmadája áhítozik arra, hogy segítsen a bajomon, magyarán megszabadítson a két rakoncátlan, ámde teljesen ép és egészséges szemfogtól.
Legelőször a népfőiskolai énektanárnőm hívta fel a szüleim figyelmét a gondra. Még két hete sem jártam hozzá, amikor behívatta édesanyámat, aki el sem tudta képzelni, ennyi idő alatt miféle szörnyűséget követhettem el, ami miatt személyesen látni akarja a tanárnő. Amaz jó diplomata lévén, persze előbb azt fejtette ki csodálkozó anyámnak, hogy a kislány (vagyis én) menynyire tehetséges, mekkora színpadokon fog majd fellépni, micsoda világsikereket érhet el, de aztán a tárgyra tért: a fogaknak menniük kell.
Fogorvosomat azonban a hideg rázta a gondolattól is, hogy ép fogakat ráncigáljon ki egy olyan fogsorból, ami addig egy tisztességes tömést sem látott, gazdája pedig nem ismeri a fogfájást, a húzásterv így esett, a Wembley-beli koncert elmaradt (talán nem csak emiatt), a szemfogak pedig békén maradtak. Pár évvel később egy pláza Bálint-napi rendezvényén rajzoltam a szerelmesek portréit futószalagon, amikor az egyik modellem, egy csinos harmincas hölgy kezdte finoman pedzeni a témát, mondván: ő fogorvos, és becsületszavára mondja, hogy fogszabályzóval képes a helyükre tessékelni az engedetlen fogakat.
Miután három sikertörténetet elmesélt, a rajz készen lett, én pedig ott maradtam egy névjegykártyával és azzal a gondolattal, hogy vajon a többi modell milyen eséllyel szeretett volna világgá rohanni, mikor a vámpírfogazatot meglátta. Legutóbb épp tegnap szólított meg egy idős doktornő munka közben, terepen. Becsületére váljék, ő nem magát ajánlotta, de pontosan elmagyarázta, hová menjek, és melyik fogorvost keressem, hogy az összképet rontó szépséghibától megszabaduljak. Azt hiszem, nem teketóriázom tovább: plakátokon és szórólapokon meghirdetem, hogy ajánlatokat várok foghúzásra, és megvárom, melyik szakember fizeti a legtöbbet azért, hogy betehesse a mosolyomat a portfóliójába.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok