2012. január 13., 10:392012. január 13., 10:39
Ezek után már nem is csoda, sőt kötelező kűrnek minősül, hogy elővette a román iskolákban történelemként oktatott mitológia azon közhelyeit, miszerint a magyarok „megszállóként” évszázadokon keresztül gyilkolták és elnyomták az erdélyi románok őseit, majd a bolsevikok által kitalált hangzatos hazugság, a „Horthy-fasizmus” is terítékre került, hogy aztán a magyar kormányt, Magyarországot meg úgy általában a magyarokat gyalázza.
Pedig hát egyszerű a képlet: igaz, hogy az iskolákra visszakerülő címer jelenleg egy másik állam jelképe, de hát akkoriban, amikor az iskolák épültek, még nem így volt, sőt éppen a szóban forgó állam építtette fel őket a saját pénzén, a saját területén abban az időszakban, amikor a szomszédos kis, kifli alakú, az államiságot éppen hogy szokó Romániában a nemes középkori hagyományokat követve éppen parasztlázadásokat vertek le katonai erővel. Tehát ha a történelmi hűséget szem előtt tartva restaurálják az épületeket, akkor nem lehet nemes egyszerűséggel elfelejteni azt az államot, amelynek az anyagi erőfeszítése nélkül a később a román állam ölébe hulló iskolák és egyéb intézmények nem épülhettek volna fel.
Jó, tudjuk, választási év van, ilyenkor mindegyik párt mindegyik politikusánál elgurul a gyógyszer, és hát véres szájú, fröcsögő magyargyalázás nélkül egy román választási kampány olyan, mint az alkoholmentes sör: hasonlít az igazihoz, de azért mégse az. Jó Bogdan Diaconu tehát ebben a sportágban a legszebb, Vadim Tudor-i és funari hagyományokat követi, és fiatal kora ellenére máris jó úton halad afelé, hogy egyedül nagyobb ostobaságokat legyen képes mondani, mint a sovinizmus nemes eszméjének e két veteránja együttvéve. Mivel egyéb, az ország valós, gazdasági és társadalmi problémáinak témájában nincs mondanivalója, szabadfogású magyarellenes uszításban próbál kitűnni.
Azért ír le Everest méretű blődségeket, hogy felfigyeljenek rá a nagyok. Diaconu elérte a célját: sikerült bedolgoznia magát a köztudatba. A címer szóról ezentúl mindig ő jut majd eszünkbe. Főleg abban a szóösszetételben, amelyben a „címeres” jelzőt az „ökör” szó követi.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.