2012. január 12., 08:022012. január 12., 08:02
Az egészséges nyugati felfogás szerint a törvény az törvény, ha pedig ebben az áll, hogy ott, ahol egy nemzeti kisebbség aránya meghaladja a lakosság 20 százalékát, olyan rendőröket is alkalmazni kell, akik ismerik az illető nyelvet, akkor magától értetődő, hogy mondjuk Nagyváradon egy magyar anyanyelvű állampolgár olyan rendőrnek tehet feljelentést, aki beszéli a magyar nyelvet.
A 2002/360-as számú, a rendőrök jogállásáról szóló törvény 79. cikkelye sok más társával együtt azt a látszatot kelti, hogy Romániában kvázi visszahelyezték jogaikba a korábban elnyomott kisebbségeket, és ha az illető közösségek továbbra is követelőznek, ágálnak, az már a telhetetlenség, a jóindulattal való visszaélés egyértelmű jele. És a román politikusok kitartó hamisító munkáját dicséri, hogy ezt meg is veszik külföldön. A többségiek pedig röhögnek a markukba, hiszen semmi sem kötelezi arra őket, hogy a törvényeket be is tartsák, a jogalkalmazás elmulasztása ugyanis rendszerint semmilyen szankciót nem von maga után.
Hogy hol is tartunk valójában, azt a nagyváradi eset is példázza. Az állam képviselője, jelen esetben az adónkból foglalkoztatott rendőr nem értünk dolgozik, hanem már-már ellenünk: a leplezetlen ellenszenvével régi szokás szerint „a másik oldalra”, a bűnözők táborába száműz minket, csak azért, mert magyarul szeretnénk beszélni.
Jól tudjuk, ha mondjuk az Egyesült Államokban történik meg ugyanez, akkor a rosszindulatú, ráadásul szabálytalanul eljáró rendőrt megbüntetik vagy elbocsátják, az érvényben lévő törvényt be nem tartó intézmény pedig busás kártérítést kell hogy fizessen a panasztevőnek. Ezzel ellentétben mi vagy „túltesszük valahogy magunkat rajta”, vagy pedig minden ilyen esetből nagy port kavarunk, hiszen jól tudjuk, a példamutató kisebbségvédelem kreálmánya csak álca, továbbra sem élhetünk – törvények által is biztosított – jogainkkal.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok