• Vélemény

A rendkívüli magyar találékonyságnak köszönhetően Budapesten immár az utcán közlekedve is nyíltan megvallhatja politikai hovatartozását bárki, anélkül, hogy fél négyzetméteres kokárdát tűzne a mellére, vagy állandóan a zászlórúd miatt nehezen szállítható, kényelmetlen árpádsávos zászlót kelljen cipelnie.

Így is lehet: büszkén, egyenes háttal kijelenteni, hogy szeretem a magyar focit. Miközben mindenki csak a 2010-es világbajnokság felé kacsingató nemzeti válogatott sorsdöntő szeptemberi selejtezőiről beszélt, a magyar bajnokság újbóli megnyerésével a kívülállók számára semmi különlegeset nem nyújtó debreceni focicsapat útnak eredt a legrangosabb európai kupasorozat selejtezőköreiben.

Manapság nem elegendő jó nagy bankókkal elindulni bevásárolni, az ember zsebében aprónak is kell zörögnie, különben könnyen megjárhatja, hogy szándéka ellenére jócska borravalót hagy valamelyik, számára nem túl szimpatikus vagy udvarias kiszolgálónőnél. Jobbik esetben kap valami kis, értéktelen és sok esetben értelmetlen csecsebecsét.

Alapvetően helyénvaló a közalkalmazottak bérének olyasfajta rendezése, mint ahogyan azt a kinyilatkoztatások szintjén a kormányfő, illetve a kérdésben legérintettebb tárcák vezetői az egységes bértörvény tervezete kapcsán felvázolták.

Megtörténhet az emberrel, hogy utaznia kell. Még akkor is, ha nincs autója, kánikula van és több száz kilométert kell megtennie. Többször is. Történetesen én is útnak indultam nyár közepén olyannyira, hogy két hét alatt több mint 1500 kilométert vándoroltam.

Kell-e az Európai Uniónak jogszabályt alkotnia arról, hogy az egyik tagállam valamely főméltósága milyen körülmények között tehet nem hivatalos látogatást a másik tagállamban? A kérdést az teszi aktuálissá, hogy a magyar diplomácia vezetője az uniós szabályok hiányát is megemlítette, amikor állásfoglalásra próbálta késztetni a brüsszeli illetékeseket Sólyom László magyar köztársasági elnök szlovákiai kitiltása kapcsán.

Arról már beszámoltam, hogy valamelyik külföldi üzlethálózat nálunk is nyitott egy igazi szupermarketet. Arról is szót ejtettem, hogy én inkább a kis sarki üzleteket kedvelem, nem a nagy, impozáns, áruval teli bevásárlóközpontokat.

„Nem mi vagyunk a poliklinika!!!” – áll (így, három felkiáltójellel) az egyik nagyváradi, magánkézben lévő klinika bejárati ajtaján. A város járóbeteg-ellátója ugyanis épp a sarkon túlról költözött át a másik sarokra, de nem oda.

Ha minden a jelenlegi állás szerint marad, akkor két hét múlva egyetlen hétvégén két önkormányzati nagygyűlésen is kifejezheti a székelyföldi autonómia iránti igényét az, aki a szívén viseli az ügyet. Ez elvileg nem is lenne baj, hiszen annál jobb, minél több eseményen hívjuk fel az ország és a világ közvéleményének figyelmét a jogos önrendelkezési követelésekre.

Ismét méltatlan viták árnyékolják be a nemzeti ünnepet. Március 15-én a bukaresti hatóságok tettek tanúbizonyságot arról, hogy egy magyarellenes akció kedvéért bármikor hajlandóak felrúgni az elemi jóérzés és a diplomácia szabályait, amikor megtagadták Sólyom László magyar államfő gépétől a leszállási engedélyt, most pedig Pozsony emelte fel igen agresszívan a hangját az ellen, hogy az elnök a felvidéki magyarok körében ünnepeljen.

Mindig is tudtam, hogy érdemes csatlakozni az Európai Unióhoz, hiszen a brüsszeli és strasbourgi hivatalokban olyan hozzáértő férfiak és nők ülnek, akik a legnagyobb elkötelezettséggel és empátiával vetik bele magukat az ország nyugati szintre való felzárkóztatásának menedzselésébe.

A Hargita-hegység lábánál élő tanár ismerősöm, akivel hajdanán egyazon időben koptattuk a kolozsvári egyetem padjait, telefonon hív, kérdi, hogy vagytok? Mondom: köszönjük, fulladozunk! Nem hiszi.

Két, alapvető fontosságú kérdésben állította kemény vizsga elé a magyar államot Sólyom László köztársasági elnök. A Magyar Tudományos Akadémia ülésszaka óta ugyanis aligha kerülhető meg a határon túli, szülőföldjén élő nemzetrész feletti felelősségvállalás kötelezettsége, valamint az utódállamokban a magyar nyelv regionális hivatalos nyelvvé tételének felvállalása; hiszen Sólyom László mindezt Magyarország elnökeként, az ország legfőbb...

A miniszter úr vagy hölgy valójában már az N-edik tárcavezető. Nem árt, ha konyít a tanügyhöz, de ez nem kizáró kritérium. (Kisülhet például, hogy nem tudja az EU-zászló csillagait megszámolni, s egy kisiskolás lefőzi. De sebaj.)

Ha az eddigi viták nem jelezték volna, a tanügyi reformcsomag körüli hercehurca immár világosan megmutatja, miért is életképtelen és káros az ország számára a nagykoalíciós kormány.

Minap örömhírként könyveltem el, hogy egy telefonkészülékre, amelyikkel már régóta szemezgettem, piros címke került az egyik raktáráruházban. Már-már vettem volna is le a polcról a kiállított készülék alól a dobozt, ha lett volna mit. De nem volt, mert a telefont éppen azért kínálták olcsóbban, mert csak egy maradt belőle.

Mitől van az, hogy Traian Băsescu immár öt éve töretlenül vezet a népszerűségi felmérésekben? Mi a nyitja annak, hogy sem az általa elkövetett hibák, sem a gazdasági válság, sem kegyeltjei katasztrofális kormányzása, a hozzá közel állók korrupciógyanús ügyei nem csökkentették drasztikusan a népszerűségét?

Őszintén irigyelni tudom azokat az embereket, akik idejekorán megtalálták a hozzájuk illő zenét, stílust, életmódot. Bármiről legyen szó, megvan a saját véleményük, amiben őszintén hisznek, és olvastak eleget róla ahhoz, hogy rutinosan érveljenek az alkalmi kötekedővel.