2009. augusztus 28., 12:422009. augusztus 28., 12:42
Mi több, miközben Budapest a Magyarországot ért sérelemért jogos elégtételt követel, de emellett Szent István kapcsán épp azt próbálta hangsúlyozni, ami összeköti a két népet, Fico durva hangú nyilatkozatban kezdte gyalázni a magyar uralkodót. Miroslav Lajcák külügyminiszter pedig továbbra is azzal a semmilyen konkrétummal alá nem támasztható érvvel hozakodik elő, hogy a „fokozott biztonsági kockázatra” való tekintettel Pozsonynak nem volt más választása, mint a magyar államfő kitiltása.
Ezek nyomán nehéz nem azt a következtetést levonni, hogy szlovák részről folyamatos és tudatos provokáció zajlik. A provokáció már el is érte célját, hiszen a budapesti szlovák nagykövetségre már valaki molotovkoktélt dobott, ez pedig a szlovák kormány számára úgy kellett, mint egy falat kenyér, hiszen most döngethetik a mellüket, hogy lám-lám, a magyarok a tettlegességtől sem riadnak vissza. Amíg pedig ezen csámcsognak, addig sem arról van szó, hogy Pozsony fasisztoid nyelvtörvénnyel korlátozza a kisebbségek alapvető jogait.
Hogy ez miért érdeke Ficóéknak – ezzel kívánnak választási tőkét kovácsolni maguknak, vagy így akarják elterelni a figyelmet a romló gazdasági helyzetről – szinte mellékes. A fontos az, Budapest hogyan reagál. Most már nem szabadna az engedékenység taktikáját folytatni, hisz egyértelmű: az sehova sem vezet. Miközben a rendőrségnek nagy erőbedobással kell keresnie a molotovkoktélos támadót, néhány szlovák követségi munkatárs kiutasítása Pozsonyban is tudatosítaná, nem packázhat tetszése szerint a magyarokkal. Emellett a lépés a konfliktustól eddig finnyásan elforduló EU számára is egyértelművé tenné: nem tetszeleghet a kívülálló szerepében, miközben Szlovákiában állami politika szintjére emelkedett a kisebbségi jogok semmibevétele, a viszály megoldásában aktív szerepet kell vállalnia.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok