Azt tapasztalta viszont, hogy a hipermarketekben olykor egész jó dolgok is vásárolhatók olcsón. Amikor meglátta, hogy az egyik raktáráruházban 60 százalékos árengedménnyel kínálnak egy tömör keményfa szekrényt, azonnal hazatelefonált. Két nap múlva az egész család ott keringett a sárga cédulás bútordarab körül a mérőszalaggal. A lelki szemeikkel már-már látták is a szekrényt a nagyszobában. Megállapították, egy majdan megvásárolandó televízió is remekül fog mutatni az asztalmagasságú bútordarab tetején. Hamar meg is született a családi döntés: a lehetőséget nem szabad kihagyni.
Nagy volt a csalódás, amikor megtudták: az említett bútordarabból épp nincsen raktáron. Némiképp mégis megnyugtatta az elárusító, aki a kockás füzetbe felírta Friciék telefonszámát. Azt ígérte, menten értesítik, amint kapnak belőle. Néhány nappal később megint fellángolt a lelkesedés a családban, amikor egy másik raktáráruház reklámlapjában felfedezték, immár számukra is kifizethető áron kínálnak lapos képernyős televíziókészüléket.
Mi több, a vevők egy vásárlási utalványt is kapnak a készülék árának a 20 százaléka értékében. Frici gondolta, még egyszer nem szabad elkövetni a késlekedés hibáját. Annál is inkább, hogy a hirdetés is jelzi: ez az akció addig érvényes, ameddig a készlet tart. Így hát még a reklámújság kézbesítése estéjén beültette az autóba a család apraját-nagyját, és felsorakoztak az áruház televíziós polca előtt. Hosszasan nézték a lapos képernyőket, gyönyörködtek az egyszerre mozgó képekben.
Félóra múlva leforrázottan vették tudomásul, itt sem jártak szerencsével. „A termékből épp nincsen a raktáron” – mondta az elárusító. Már nem is nagyon figyeltek oda, amikor arra biztatta őket, telefonáljanak, mert elképzelhető, hogy a napokban kapnak még árut, és érkezhet néhány példány a kedvezményes készülékből is. Fricinek eszébe jutott, hogy a bútorból sem érkezett utánpótlás az árengedmény időszakában. „A szekrény híján, úgysem lenne hova tenni a tévét” – jelentette ki vigasztalásképpen.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.