2009. szeptember 02., 11:342009. szeptember 02., 11:34
Úgy gondoltuk, mi, akik szintén bornak látszó folyadékot termelünk, tudjuk, mi fán terem a lőre, és milyen tőről fakad a minőségi nedű. Minket ugyan nem lehet átverni valami zavaros kontyalávalóval, minőségi bort veszünk, és azzal kápráztatjuk majd el a családi ünnepségekre összesereglett becses társaságot. Be is mentünk az egyik kedves hölgy által vezetett pincészetbe, aki szakinak látszott.
Végigvezetett a hosszú pincesoron, elmagyarázta a szakma csínját-bínját, és minden sarkon löttyintett a poharunkba pár csepp, gyöngyöző, illatos bort. Elpanaszolta, hogy milyen nehéz manapság megélni a borászatból, annak ellenére, hogy a minőségi bor mindig önmagáért beszél. Hát beszélt is, mert egyre inkább gőzölgött az orrunkban a friss, fűszeres hárslevelű és furmint illata. El is határoztuk, veszünk tőle, mert hamisítatlan, nemes bort kínálgat. Megkértük, töltsön ebből meg ebből a hordóból pár liternyit, hadd vigyük haza.
Ám ő már jó előre felkészült a beitatásunkra, így nem mártotta lopóját az általunk mustrált hordókba, hanem a sarokból előrántott néhány műanyag palackot, mondván, abban ugyanaz a bor figyel, csak előre el van készítve a nyájas vendég számára, ne kelljen fölöslegesen várnia. Elhittük. Bepakoltunk, és mint aki jól bevásárolt, kellemes érzésekkel hazatértünk. Tudtuk, nem szabad meleg helyen tárolni a nedűt, így levittük a pincébe. Meg nem kezdtük, mert annál nagyobb értéke van, minél többen fogyasztják egyszerre.
Bevallom, titokban azt is reméltük, majd jól megdicsérnek minket, milyen kitűnő vásárfiára tettünk szert. Hát a várt hatás nem is maradt el. A vendégsereg összegyűlt, a bor előkerült, és miközben a poharak összecsengtek, dicshimnuszok zengtek a pincészetről és a nedűről. Aztán kriptai csend, vártuk a visszajelzést. Volt, aki azonnal elkapta ajkát a pohár szélétől, volt, aki csak szagolgatta, ám a legtöbb arcra a pokoli szenvedés ráncait festette a hűvös, fűszeres illatú, eszméletlenül savanyú fehérbor.
Kiderült, ez nem az a gyöngyöző lé, amelyet a rafinált termelőnő megkóstoltatott velünk, hanem valami gyengébb minőségű kotyvalék, amelyet igen kifinomult üzleti érzékkel sóz rá a tapasztalatlan vásárlókra. Kíváncsi lennék, milyen arcot vágott az első kóstolásnál az a barátunk, aki több mint tízliternyi bodrogparti savanyúságot vitt haza.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok