2009. szeptember 03., 11:092009. szeptember 03., 11:09
A közös főhajtáson az egykori ellenségek ugyanis olyan oldalról igyekeztek ráirányítani a figyelmet a történtekre, hogy ezáltal érvényt nyerhet Donald Tusk lengyel külügyminiszter kijelentése, miszerint az igazság felkutatása teszi lehetővé a bizalomépítést. Például az európai szolidaritást. Az igazit.
Nem lehet ugyanis elmenni amellett, hogy miközben Angela Merkel német kancellár beismeri, Lengyelország 70 évvel ezelőtti megtámadásával Németország az európai történelem legtragikusabb fejezetét nyitotta meg, ugyanakkor azt sem hallgatja el, hogy az egykori keletnémet területekről több mint tízmillió személyt üldöztek el az utódállamok, s hogy ezekről a jogtalan elüldözésekről és kitelepítésekről is beszélni kell. És amellett sem lehet elmenni, hogy Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök a Ribbentrop–Molotov-paktum – és azt ezt megelőző szovjet–német szerződések – elítélésével nyilvánosan elismeri: a második világégés kirobbantásában a Szovjetuniónak, de Nagy-Britanniának és Franciaországnak is megvolt a maga része. S ugye ezekről is tárgyalni kell.
Egyvalami azért mégis hibádzott a megemlékezésekről. Annak legalább részleges beismerése, hogy a második világháborút megelőzte egy első. Amelynek lezárását olyan békeszerződések szentesítették, hogy azok láttán az antant haderők főparancsnoka, Ferdinand Foch francia tábornok mintegy váteszként jegyezte meg 1919 júniusában: azok nem békeszerződések, hanem húsz évre szóló fegyverszünetek. Amelyek magukban hordozzák az újabb konfliktust. Ma már tudjuk: Foch csak két hónapot tévedett.
Tehát a második világháború kirobbanása hetvenedik évfordulóján tapasztalt, hazafias hőzöngéstől, nacionalizmustól, politikai fűszerezéstől mentes, igazságkereső, józan és őszinte megközelítést tovább lehet gyakorolni. Például az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés tárgyában. Nem az egymás fejére való olvasásért, hanem valamiféle, mindenki számára megnyugtató jóvátételért. Mert csak ez teszi lehetővé a bizalomépítést. Például az európai szolidaritást. Az igazit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok