2009. szeptember 03., 11:092009. szeptember 03., 11:09
A közös főhajtáson az egykori ellenségek ugyanis olyan oldalról igyekeztek ráirányítani a figyelmet a történtekre, hogy ezáltal érvényt nyerhet Donald Tusk lengyel külügyminiszter kijelentése, miszerint az igazság felkutatása teszi lehetővé a bizalomépítést. Például az európai szolidaritást. Az igazit.
Nem lehet ugyanis elmenni amellett, hogy miközben Angela Merkel német kancellár beismeri, Lengyelország 70 évvel ezelőtti megtámadásával Németország az európai történelem legtragikusabb fejezetét nyitotta meg, ugyanakkor azt sem hallgatja el, hogy az egykori keletnémet területekről több mint tízmillió személyt üldöztek el az utódállamok, s hogy ezekről a jogtalan elüldözésekről és kitelepítésekről is beszélni kell. És amellett sem lehet elmenni, hogy Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök a Ribbentrop–Molotov-paktum – és azt ezt megelőző szovjet–német szerződések – elítélésével nyilvánosan elismeri: a második világégés kirobbantásában a Szovjetuniónak, de Nagy-Britanniának és Franciaországnak is megvolt a maga része. S ugye ezekről is tárgyalni kell.
Egyvalami azért mégis hibádzott a megemlékezésekről. Annak legalább részleges beismerése, hogy a második világháborút megelőzte egy első. Amelynek lezárását olyan békeszerződések szentesítették, hogy azok láttán az antant haderők főparancsnoka, Ferdinand Foch francia tábornok mintegy váteszként jegyezte meg 1919 júniusában: azok nem békeszerződések, hanem húsz évre szóló fegyverszünetek. Amelyek magukban hordozzák az újabb konfliktust. Ma már tudjuk: Foch csak két hónapot tévedett.
Tehát a második világháború kirobbanása hetvenedik évfordulóján tapasztalt, hazafias hőzöngéstől, nacionalizmustól, politikai fűszerezéstől mentes, igazságkereső, józan és őszinte megközelítést tovább lehet gyakorolni. Például az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés tárgyában. Nem az egymás fejére való olvasásért, hanem valamiféle, mindenki számára megnyugtató jóvátételért. Mert csak ez teszi lehetővé a bizalomépítést. Például az európai szolidaritást. Az igazit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok