2009. szeptember 08., 10:402009. szeptember 08., 10:40
A politikai diskurzus egyszeregyét, a soha ne mondd, hogy soha alapelvét sutba dobó román államfő gesztusát annak idején kisebbségi szakértők, elemzők és hírmagyarázók nemzetiségi hovatartozásuktól függően helytelenítették vagy támogatták. A magyar fél – határon innen és túl – természetesen a mindenkori bukaresti hatalomnak az erdélyi magyar közösség önrendelkezési törekvéseivel szembeni ellenállását látta megtestesülni a băsescui megnyilvánulásban, ugyanakkor általánosságban úgy viszonyult a kategorikus válaszhoz, mintha legalábbis román oldalról nem ugyanezt hallaná húsz éve.
Holott – és ezt a székelyföldi önkormányzati nagygyűlések kapcsán megfogalmazott bukaresti reakciók újfent bizonyítják – ugyanvalóst balgaság azt elvárni román politikus részéről, hogy a területi autonómia megvalósulásának időpontját firtató kérdésre ne sohával válaszoljon, hanem mondjuk „majd meglátjuk” vagy „tárgyalhatunk róla” típusú feleletet adjon. (Például nagyon kíváncsi lennék azokra a bukaresti politikusokra, akik Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester szerint „magánemberként”, négyszemközti megbeszélésen bevallják: a következő tíz évben a romániai magyarok el fogják érni mindazt, amit most célként megfogalmaznak).
Ilyen hozzáállás ugyanis még az olyan, kisebbségi kérdésekben mérsékeltnek hitt politikusoktól sem várható el, mint amilyen Crin Antonescu. Băsescu márciusban azzal vágott vissza a magyarok önrendelkezését nyíltan támogató Sólyom Lászlónak, hogy megpróbálta megakadályozni az elnök erdélyi útját. Arra azonban még a Cotroceni-palota jelenlegi ura sem vetemedett, hogy liberális kihívójához hasonlóan az ügyészség figyelmébe ajánlja az autonómiatörekvéseiket nyíltan felvállaló székelyeket, legyenek azok az RMDSZ vagy az MPP képviselői. A vezetékneve okán RMDSZ-es berkekben Liliomfinak becézett, és sokszor méltatlanul agyonmagasztalt liberális pártvezér megnyilvánulása az élő példája annak, mennyire naiv a bukaresti politikusokat mérsékeltekre és radikálisokra felosztó magyar szemlélet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok