2009. szeptember 07., 11:462009. szeptember 07., 11:46
A nagygyűlések dokumentumait tanulmányozván önkéntelenül is felvetődik a kérdés: vajon megszületett-e az a székelyföldi dokumentum, amelyik 80-90 év múlva is hivatkozási alap marad a Székelyföld és az egész térség számára? Lehet-e szeptember 4. vagy 5. a majdani autonóm Székelyföld hivatalos ünnepe? Történt-e történelmi léptékű előrelépés a hét végén a székelyföldi területi autonómia ügyében?
Kétségkívül a politikai akaratnak is része van abban, hogy mely dátumok, mely dokumentumok kapnak referenciaértéket az évek során. A történelem részben a mítoszteremtés terméke. Ahhoz azonban, hogy egy esemény köré mítoszt lehessen teremteni, az eseménynek magának is kell rendelkeznie némi adottságokkal. Elsősorban azzal, hogy maguk a résztvevők úgy érzik: valami rendkívüli történésnek a részesei. Az ő lelkesedésükön, meggyőződésükön, katarzisukon keresztül szembesülhet az ország és Európa is azzal a ténnyel, hogy az ügy, amelyet képviselnek, megkerülhetetlen.
Ilyen vonatkozásban aligha lesz mérföldkő a hét végi önkormányzati nagygyűlések valamelyike. Egyiken sem rezgett a levegő, mint például a Székely Nemzeti Tanács alakulóülésén a sepsiszentgyörgyi könyvtár Gábor Áron Termében. Ennek ellenére, nem kell lesajnálni az igyekezetet. Úgy tűnik, az RMDSZ háza táján is megmozdult valami, a szövetség ma már kész akár a bukaresti konfrontációra is a székelyföldi területi autonómia ügyében.
Ha a hét végi gyűléseket újabbak követik, ha a székelyföldi önkormányzati képviselők afféle döntéshozó testületként kezdenek a közember számára is értelmezhető döntéseket hozni, könnyen meglehet, hogy felpörög a téma, és előbb-utóbb a katarzis is megadatik. A bukaresti politika jelenleg nem érezte annak a kényszerét, hogy értelmezési sablont váltson. A média továbbra is Corneliu Vadim Tudor és Adrian Păunescu hangján kínált magyarázatot, amelyet aztán mások is átvettek. Ha azonban a magyar politikai vezetőkben megvan az akarat, előbb-utóbb a román politikai elit is rákényszerül a kottacserére.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok