Válságvendég

Szóval Zsófi lelkét kímélendő és saját söradagunkat biztosítandó, zsebre vágtuk az üdülés árát és elindultunk rokont látogatni. Persze a Csajágaröcsögén lakók szóba se jöttek, annál inkább a nagyvárosi és a különféle tavak, üdülőhelyek közelébe megtelepedett székely atyafiak. A falusiakat csak azért nem látogattuk meg, mert itthon, Árkoson is van kisboci, lovarda, kemencében sült kenyér, közel a málnát-medvét rejtő erdő. Minek ugyanezekért kilométerek százait utazni? Így maradt a magyar tenger, a különböző tavak, vidámparkok, állatkertek s az ezek közelében élő rokonok.

A válságturizmus kitűnően bevált, az útvonalat megterveztük, senkinél nem maradtunk két éjszakánál többet. Így távozásunkkor még elég őszinte mosolyokat villantottak vendéglátóink. Sőt bátorkodom, hogy kétévente még újra számba vehetjük őket, főleg hogy a köszönőleveleinkre is válaszoltak. No de az itthon megejtett úti beszámolón szóba került a vendégtéma, és a többség sápadozott, és nem túl vidáman emlékezett a másfajta, a házát napokra megszálló, pénztárcáját kiürítő siserehadra. A vendégek egy része egy a kaptafára megy. Csak azért jött, hogy végre lásson, és jót beszélgessetek. Ez be is jön első este, de másnap hajnalban már tettre készen, bakancsban áll a hálószobátok ajtójában és kérdezi, hogy mi a mai program.

Többször is elmondja, hogy ne csinálj gondot a főzésből, persze erre legalább ötször annyi kaját zsúfolsz a hűtőbe, mint rendesen, ő kinyitja, és megdöbbenve kérdezi: nincs zsírszegény tej? Soha nem vált pénzt, leginkább akkor nem, ha belépőket, vendéglőszámlát kell fizetni. Mosolyogva naponta többször is elmondja, hogy megnevelné a gyerekeidet, ha egy hétig az ő keze alá kerülnének, de amikor egy órára el kell rohannod, megfájdul a feje és lefekszik. Folyton mindenből kioktatja a barátaidat, a szomszédaidat és persze téged, leginkább a te falud, városod, megyéd dolgait tudná a legjobban megoldani. Otthon letette az ékszereit, mert úgy hallotta, hogy nálatok lopnak, és csodálkozik, hogy itt is lehet gabonapelyhet kapni. No de válság van, így hát mindenkit szívesen látok, van kisboci, lovarda, macis-szedres erdő, de három napnál többet nem vagyok itthon.