• Vélemény

Amit az ószeren nem lehet kapni, az nincs is – többször hallottam már ezt a kijelentést a Kolozsváron hagyományosan működő ócskapiac kapcsán. Pár éve még a tömegközlekedés egyik fontos vonalának a végállomásán volt a helyszíne, ami könnyen megközelíthetővé tette a szombat délelőttönként lezajló ószerezést.

Az anyaországi és az erdélyi magyar politikai pártok, civil szervezetek egy emberként hördültek fel idén februárban, amikor budapesti látogatása során Traian Băsescu újságírói kérdésre válaszolva kerek-perec leszögezte: soha nem lesz területi autonómia a Székelyföldön.

Már évszázadokkal ezelőtt is gondot okozott az embereknek átkelni a folyókon. Aztán a modern technika vívmányaival megoldódni látszott ez a dilemma. Látszólag. Van ugyanis a Partiumban egy község, amelynek központja a folyó egyik partján, a többi része a másikon rekedt. Ez nem is lenne olyan furcsa, ha nem önként vállalták volna anno, közvetlenül a trianoni békediktátum után tartott népszavazáskor.

A Krónika Szolgáltatás rovatában megjelenő biztatásnak engedve bátorkodom közölni a véleményemet egy mostanában gyakran megjelenő híradással kapcsolatban. Az újság 144., 155. és 165. számában, egy hónap alatt, több medvetámadásról is beszámolnak.

Annak ellenére, hogy számítottam valamilyen reagálásra az általam augusztus 14-én Szász Jenő MPP-elnöknek írt nyílt levélre, nagyon meglepett Zsidó Ferenc ellenem intézett személyeskedő, fölényes hangvétele. Annál is inkább, mert egyrészt sosem találkoztunk (állításával ellentétben soha nem jelentkeztem nála, hogy leközölje borszakértői cikkeimet), másrészt az írás valótlan és csúsztatásoktól hemzseg.

A hét végi székelyföldi önkormányzati nagygyűlések szónokai többször is utaltak beszédükben a gyulafehérvári nyilatkozatra, idézték a magyarországi románság önrendelkezését kimondó 1918 december elsején tartott nagygyűlés kisebbségekre vonatkozó határozatait.

Pánikba esni sok mindentől lehet. Ismerek olyan ifjú férjet, aki az esküvői szertartást fapofával, pánik nélkül csinálta végig, az előzetes vérvizsgálatnál azonban a padlóról kellett felsegíteni. Nos, én nem rettegek sem a tűszúrástól, sem a vér látványától, de azt sem mondhatom, hogy kedvenc hobbijaim közé tartozik néhány milliliter vénás vér leszívása.

Frici imádta az árleszállításokat. Amióta egyszer sikerült jelentős árengedménnyel vásárolnia egy nadrágot (amely azóta is a kedvencei közé tartozik) kimondottan leste a lehetőségeket. Arra már rájött, hogy a plázák üzleteiben kiplakátolt árleszállításokra nem érdemes sok időt fecsérelni. Ott rendszerint olyan magas az eredeti ár, hogy az ötvenszázalékos kedvezménnyel is drága minden. Ráadásul a kedvezményt általában a senkinek sem kellő termékekre...

A rossznyelvek szerint élelmes bukaresti sportfogadási irodáknál már arra is fogadni lehet, megéri-e a Boc-kabinet a november végi államfőválasztást. Noha nem foglalkozunk tippadással, az elmúlt hét belpolitikai fejleményei arra engednek következtetni: azok járnak jól, akik a kormány mihamarabbi bukására tesznek fel jelentős összeget.

A huszadik századi történelem és nemzetközi kapcsolatok értelmezése terén akár példátlannak is mondható fejleményre adtak lehetőséget a második világháború kirobbanása hetvenedik évfordulóján tartott megemlékezések.

Elvitte a nyaraláspénzt a fránya válság. Nem az egészet, a kirándulás árát meghagyta, de a költőt már nem. Így pedig mit sem ér az egész, én még jól emlékszem arra, amikor jó anyámék végighurcoltak a varsói tömb minden múzeumán, állatkertjén és vidámparkján, de folyton úgy éreztem, nem vettek elég fagyit és a napi két Pepsi meg se kottyant.

Ha egy demokratikus államban egy terület autonómiát akar, netán ki akar válni az állam kötelékéből, és ezt demokratikus eszközökkel, következetesen kéri, az állam ideig-óráig késleltetheti, de huzamosan nem tagadhatja meg tőle az önállósodást.

Az egyik méltán híres magyarországi borvidéken is akadnak turpisságok, sőt itt lehet igazán jól átverni a turistákat. Nagy mellénnyel indultunk neki a hegyaljai vidék felfedezésének, de már a folyó és a főút közötti térségben elakadtunk.

Magyar „kultúrkörben” az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés kapcsán az elmúlt közel kilencven esztendő során jobbára két nézet csapott össze egymással. Az egyik, a burkoltan vagy nyíltan revizionista, a gondolatban vagy fennhangon „Vesszen Trianon!” és „Mindent vissza!” szlogeneket hangoztató csoport szerint a magyarság soha nem nyugodhat bele a történelmi Magyarország feldarabolásába, a magyar nemzet megcsonkításába.

Talán mindenkinek jól jött a Madonna múlt heti Bukaresti fellépésekor kitört füttykoncert, mikor a popsztár a cigányok diszkriminációja ellen lépett fel egy csinos kis mondatban. S ha ez még nem lenne elég, egyúttal belefoglalta a homoszexuálisokat is, hiszen már rég nem hallottunk róluk.

Markó Béla ismét nyeregben érzi magát. Legalábbis ez cseng ki hétvégi nyilatkozatából, amelyből ismét a régi erőpolitizálás fordulatai köszönnek vissza: az RMDSZ elnöke lekezelően nyilatkozik a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt vasárnapi székely önkormányzati nagygyűléséről, illetve a két alakulatról, és arra buzdítja az RMDSZ-es tisztségviselőket, hogy ne menjenek el az SZNT–MPP által szervezett rendezvényre, mert annak nincs semmi...

Amint bizonyára már mindenki tudja – de legalábbis illene tudnia – a Balassi Intézet a Magyar Nyelv Évének nyilvánította 2009-et. Ezzel egyidejűleg elindítottak egy internetes szószavazót is, ahová be lehet írogatni azokat az általunk legszebbnek tartott szavainkat, amelyekről úgy véljük, föltétlenül meg kell maradniuk az elkövetkező 250 évben.

Az utóbbi egy hét fejleményei azt látszanak igazolni, hogy a szlovák kormánynak valamilyen oknál fogva nem áll érdekében a szlovák–magyar viszony javulása. Az irracionálisnak ható gesztust követően, amellyel példátlan módon, az utolsó pillanatban nyilvánították nemkívánatos személlyé Sólyom Lászlót, Robert Fico és kormánya egy pillanatig sem viselkedett úgy, mintha kulturált módon szeretné rendezni a Budapesttel fennálló vitás kérdéseket.