2009. augusztus 31., 11:302009. augusztus 31., 11:30
Persze ha objektíven tekintjük a dolgot, akkor Markónak tulajdonképpen igaza van, amikor azt mondja: valódi, mindent átfogó önkormányzati struktúrával csak az RMDSZ rendelkezik, hiszen összehasonlíthatatlanul több polgármestere és helyi képviselője van, mint az MPP-nek, az SZNT pedig ilyen formában nem is vesz részt a politikai életben. Más kérdés ugyanakkor, hogy amikor tulajdonképpen mindkét nagygyűlést ugyanazzal a céllal, az autonómiaigények melletti kiállás jeleként hívták össze, releváns-e egy ilyen összehasonlítás.
Markó megnyilatkozása azt jelzi: az RMDSZ-ben úgy értékelik, igen. És itt már egyértelműnek tűnik, hogy a szövetség elnöke a hétvégén az RMDSZ elnökválasztási kampánynyitó beszédét mondta el, mintegy fölskiccelve az általa vezetett alakulat stratégiáját is. Eszerint az RMDSZ kifelé, a román pártok felé együttműködésre való hajlandóságát hangsúlyozza, egy, a választások után esetleg átalakuló kormányban való részvételét sem zárva ki, miközben a magyar közösségen belül konfrontatív politikát folytat, azaz a Tőkés László vezette EMNT által – amúgy a két alakulat konkrét stratégiájának hiánya és kompromisszumképtelensége miatt joggal – magára hagyott MPP–SZNT-tandem kiszorítását célozza.
Ennek egyik kiváltója Szász Jenő MPP-elnök múlt heti bejelentése is lehet, amely szerint nem kizárt, hogy pártja önálló jelöltet indít az elnökválasztáson. Ez pedig az RMDSZ számára egyértelműen kedvezőtlen fejlemény, már csak azért is, mert jelöltje, Kelemen Hunor az eddigi felmérések szerint igencsak rosszul áll, népszerűsége messze alatta marad a magyarság számarányának. A várakozásokat alulmúló választási eredmény pedig jelentősen gyengítené az RMDSZ pozícióit egy esetleges kormányszereplésről szóló tárgyaláson, megingatva a nyeregben a most a kabinetben való részvétel esélyét közelinek érző, ezért ismét magas lóról beszélő RMDSZ-vezetőket.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.