2011. augusztus 18., 09:132011. augusztus 18., 09:13
Mindenek előtt azt vizsgálnák: milyen mértékben írható ezeknek a politikusoknak a számlájára az illető ország gazdasági előmenetelét befolyásoló döntéseik, intézkedéseik következménye. És a cél az, hogy a felelősség megállapítása esetén a büntetés se maradjon el. Julia Timosenko ukrán exkormányfőt például azért tartóztatták le, mert a gyanú szerint évekkel ezelőtt a kijevi kormány felhatalmazása nélkül kötött Oroszországgal rendkívül előnytelen szerződést az orosz gázszállításokra, amivel 187 millió dolláros kárt okozott. Ugyancsak rács mögött van Ivo Sanader, Horvátország volt kormányfője, akivel szemben korrupciós vádak merültek fel, miszerint eurómilliós nagyságrendben sikkasztott el pénzt az államtól maga és a pártja számára.
Magyarországon eközben éles vita dúl a volt szocialista miniszterelnökök azzal kapcsolatos elszámoltatásáról, hogy kormányzásuk alatt megugrott az államadósság. A Fidesz azt szeretné, ha megtörténhetne a jogi felelősségre vonás Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon és pénzügyminisztereik ellen az államadósság 2002 és 2010 közötti növekedése, vagyis az ország gazdasági-pénzügyi mélypontra süllyedése miatt. Noha jogi szakértők szerint ellentmond a jogi kereteknek a visszamenőleges elszámoltatás, a kezdeményezés nagyon is logikus és helyénvaló. Hiszen igaz ugyan, hogy Gyurcsányék politikai felelősségét a választók megállapították a bukásukat eredményező tavalyi választásokon, de valahogy nincs az rendjén, hogy mentelmi joguk büntetőjogi értelemben kiterjed elhibázott gazdaságpolitikájukra is.
Hazai vizekre evezve ugyanez a helyzet például a román állam számára rendkívül előnytelen autópálya-szerződést aláíró Adrian Năstase exkormányfővel is, akinek elhibázott döntése az adófizetők pénztárcáját terheli. Márpedig a választópolgároknak elegük van abból, hogy a politikusoknak sohasem kell elszámolniuk tetteikkel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok