2011. augusztus 23., 06:502011. augusztus 23., 06:50
A miénk – technikailag a szüleimé – mindig tökéletesen megfelelt a fenti leírásnak, egészen addig, míg mindkét hátsó lábára el nem kezdett sántítani. Nosza egyik állatorvos, másik állatorvos – hihetetlen egyébként, hogy hová fejlődött mára az állatorvoslás is, nem csodálkoznék, ha emberkórházban ennél sokkal elavultabb felszereléssel dolgoznának a doktorok –, végül egy állatklinikán – ilyen is van! – édesapám egy hiperszuper röntgengépnek köszönhetően egyenes adásban győződhetett meg róla, hogy bizony a Brúnó jobb hátulsó combtövénél kissé tökéletlen az illeszkedés. Gépészmérnök apámnak a lakatosból továbbtanult állatorvos a hamar megtalált közös nyelven elmagyarázta, hogy a csap nem mozog jól a perselyben, ráadásul az egész hóbelevanc rosszul van megolajozva, hát nyikorog, ami mindjárt érthetőbb volt, mintha ízületekről meg medencecsontokról dumált volna a doki.
Szüleim, akik már amúgy is totál kétségbe voltak esve amiatt, hogy az égetnivaló bársonyfülű nem mászik, nem lop, nem ugrál, és nem stresszel mindenkit, aki a labdalelőhely általános irányába tesz egy vétlen mozdulatot, pár napja kutyagyógyszereket mérnek reggelente. Elsőre anyu igen izgult, hogy a finom kutyakajába akkurátusan beledolgozott, porított tabletták mind egy cseppig elfogyjanak, másnap azonban Brúnó már a fájós lábával is csaknem felugrott a ládára, hogy leimádkozza a polcra félretett tálkát, amiben még a széttört pirulákon kívül az égvilágon semmi nem volt – így találkozott családunk az ízesített állatorvosi gyógyszer elvarázsolt fogalmával. Innentől minden ugatást, rövidtávú futást és jelképes macskakergetést nagy örömmel fogadtunk, a tegnap azonban nagy hírt hozott: a család kedvence felfedezte a gondosan különválogatott szárazhulladékos zsákot, és vérbeli környezetvédő módjára, mintegy a zöld hulladékkezelésre való felhívásképpen, apró darabokra cincált néhány tejeskartont, jó ízléssel kidekorálva a cafatokkal az udvart. Örömünk nagyobb nem is lehetne, elvégre ezért hordtuk orvoshoz, ezért diktálunk bogyókat belé, nem is azért, hogy jó kutya legyen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok