2011. augusztus 18., 09:122011. augusztus 18., 09:12
A lángossütő csodálkozik: Nyóóócat???, kérdezi. Nyolcat, válaszoljuk mi. Fokhagymával, sajttal és tejföllel – tesszük hozzá bátran, felszegett fejjel. A lángossütő farkasszemet néz velünk: annyi nincs, mondja, majd többé ügyet sem vet ránk. Valahogy aztán mégis sikerült eligazítást kérnünk tőle a következő lángossütőhöz, majd átverekednünk magunkat a szintén habokból előbukkanó, többszázas tömegen, akik hozzánk hasonlóan élvezni szeretnék a szovátai vendéglátás kora esti örömeit. A következő lángossütő szintén nagyon csodálkozik szokatlan kérésünkön, akárcsak a bolt előtt álló kígyózó sor tagjain, akik valamilyen oknál fogva lángost kérnek a Lángos táblát viselő bódé előtt. Zárás előtt már nem készül lángos, négy darabot tud előállítani a bolt, ha érdekel valakit. Vélhetően korán fekszik, és tömegiszonyos is kicsit a lángossütő, ha szovátai.
A parajdi parkolóőr viszont – a jelek szerint – soha nem alszik. A sóbánya környékén mindenfele kerékbilincses autókat látni, az út szélén errefele tilos a megállás. Hely az lenne bőven, de hiába: a (valószínűleg fizetős) parkolót kell igénybe venni. A bánya fele induló buszok megállójának közelében egy parkolót sikerül beazonosítani, ott is rekedünk úgy félórára a befele vezető úton kialakult dugóban, a hátsó ülésen nyűgös, türelmetlen gyerekkel. Több kiabáló, integető parkolóőr vigyáz ránk: tessék máshol helyet keresni. A bucsini eltérőnél találunk, járda nincs mindenhol, suhannak mellettünk a kamionok, ahogy a sok turista között kutyagolunk visszafele. Kicsi a parkoló, ha parajdi, az autók meg néha olyan nagyok.
Végül hullafáradtan érünk le a bányába: persze előbb jól megverekszünk a húszlejes jegyért, és fél lábon állunk az agyonzsúfolt, világítás és légkondicionáló nélküli fullasztó buszban. Visszafele nem kevésbé küzdelmes az út, sokszor úgy tűnik, közeli a tömegek lázadása. Kicsit katasztrófaturizmus, de a mienk, mondja valaki, ezen jót nevetünk.
Szinte várjuk már, hogy visszaérjünk a teljesen felszereltként meghirdetett szovátai panziónkba, ahol nincsenek meg ugyan az alapvető ellátáshoz szükséges eszközök, de legalább lustán, nagy szüneteket tartva dolgozik a közelben az útfeltörő munkáscsoport.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.