2011. augusztus 24., 07:112011. augusztus 24., 07:11
A jelenség, sajnos, nem afféle háromszéki különlegesség – bár a székely magyarság gerince megroppantásának mindenkori szándéka egyértelmű. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy Erdély-szerte hol és milyen mértékben érvényesülhet például a regionális nyelvek, Románia által is elfogadott chartájának az a kitétele, amely szavatolja az anyanyelv korlátlan használatát. Segítek: sehol.
Mert a Háromszéken most felújuló és másutt is tapasztalható mindenkori lélektani nyomással párhuzamosan sajnos mi, romániai magyarok, németek, szlovákok, ukránok, szerbek, tatárok, törökök, egyszóval mind a közel húsz nemzeti kisebbség megszoktuk a másodrangúságot, beletunyultunk a hivatalosnyelvűségbe. És segítek: Erdélyben azért mégiscsak van néhány olyan helység, ahol az ott élő nemzeti kisebbségnek a részaránya messze a húszszázalékos küszöb alatt áll, mégis kiírták a város vagy a falu nevét az adott nemzeti kisebbség nyelvén. Egyszerűen a történelmi hagyományok és a jóérzés okán. Nem árulom el e helyeket, nehogy úgy járjak, mint az a gyermek, aki valamikor a két világháború között arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen iskolába jár, azt mondá, hogy: magyarba; s arra a kérdésre, hogy hol van az az iskola, azt felelé: nem mondja meg, mert Angelescu azt is bezáratja.
A keserű viccet félretéve: a háromszéki Angelescu mostani támadása annál súlyosabb, hogy a magánszférát is érinti. Eszerint egyetlen vállalkozó sem írhatja ki a cégérre, hogy az ő portékája a legjobb, és természetesen eladó; s be kellene tiltani Romániában minden, de mindenféle nyelvű cégtáblát és reklámszöveget. Ami akkora és olyan primitív butaság, mint maga a háromszéki alprefektus. Mondjuk: az enedik hatványon. A nyelvgyilkosok elleni legjobb védelem márpedig a többnyelvűség. Bátran és szabadon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok