2011. augusztus 16., 09:052011. augusztus 16., 09:05
Az utóbbi években valami ehhez hasonló fairtási düh uralkodott el Nagyváradon: még ha csak a kórosan elszaporodott gépkocsik parkolási igénye indítaná be a láncfűrészeket, de olyan helyeken is kivágták a fákat, ahová aztán nem öntöttek betont az autóknak. Hirtelen két nagyon különös példa ugrik be: a városi köztemetőhöz legközelebb eső volt kaszárnyaépületből még jóformán el sem költözött a katonaság, az egyetem rátette a régi, patinás épületre a kezét. Monarchiabeli konstrukció: jó masszív, amikor készült, még nem volt divat az épületanyagok nagybani ki- és ellopása, ám az idő mégsem múlt el nyomtalanul az épület fölött. Ám tatarozásra nem futotta az új tulajdonosnak, csak a rengeteg ablakot cserélték le stílustalan termopánra. És a tágas előkertben kegyetlenül kiirtottak minden fát. Ez néhány évvel ezelőtt történt – azóta pedig nyaranta majdnem az én magasságommal vetekedik a rengeteg gaz, holott nem tartozom az alacsony termetűek közé. Egyetlen magyarázatot találtam erre a barbárságra: az épület új tulajdonosai valamiféle zsigeri természetfóbiában szenvednek, ki tudja, milyen gyerekkori frusztrációkat idéznek fel bennük a megmászást nem igazán kedvelő öles díszfák. A rengeteg gaz viszont épp ellenkezőleg: kellemes emlékekre utal. A másik elrettentő példa a városközpontban, a Holdas templom előtti zöldövezet lecsupaszítása. Valamiféle csavart díszbokrot tettek ugyan a kivágott fák helyébe, de azok egy-kettőre kiszáradtak. Azóta télen vígan száguldozik a jeges szél, nyáron pedig tűz a kegyetlenül forró nap. Erre más magyarázatot találtam, mint az „akadémiai” fairtásra: mivel a helyhatósági választások előtt történt a gyors favágás, feltehetőleg egy vagy több politikai kliens „kifizetését” lehetett letudni az egzotikusnak mondott, gyorsan száradó bokrok telepítésével.
Sok beszédnek sok az alja – nem akarom felemlegetni a gyerekkoromban a Fő utcát szegélyező árnyas fasort, mert rég volt, most már nem divat az árnyék (?!), de a környezetvédelem annál inkább. Jövőre helyhatósági választások lesznek: legjobb alkalom a faültetésre és egy új jelszónak a köztudatba röppentésére: Pusztítunk és védünk!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.