2011. augusztus 22., 05:472011. augusztus 22., 05:47
Sebaj, ez igazán nem gond. Az egyik ablaknál baráti beszélgetés zajlott, a nyaralás részleteinek tálalása, a hölgy nem úgy nézett ki, mint aki hamar befejezné a szöveget. Csakhogy a másik ablaknál sem történt semmi, az idős úriember állt és várt. Megkérdeztem, hogy mi történik: a válasz, hogy a nyomtató nem reagál az indító parancsra. Az egyik alkalmazott betelefonált valahová, a nyomtató kidobott egy papírt, de megint leállt. A láthatóan nehezen mozgó idős úrnak elmondták, milyen bankokhoz mehet fizetni, és kegyesen útjára engedték. Ezután következtem volna én, nekem is kezdték a bankokat sorolni, de – sajnálom, ilyen a természetem – dühbe gurultam, szónoki kérdést intézve az alkalmazottakhoz, hogy vajon mi történne, ha nem fizetni, hanem valamit kérni tértem volna be hozzájuk. Nem értették, mit akarok, illetve csak a hangom öblössége zavarta a fülüket. Hogy ne kiabáljak. Nem kiabálok, ilyen a hangom, a termetemnek megfelelő. És várom a választ: mikor fogják végre a különböző hivatalokban belátni, hogy ők vannak a fizetni óhajtó balekokért, és nem fordítva. Ne küldözgessék erre meg arra a klienseket, ne sétáltassák őket fölöslegesen, hanem igyekezzenek a számukra „felkínált” összeget elfogadni. És ha a nyomtató bemondta az unalmast, írjanak kézzel egy nyugtát az összegről, és viszontlátásra. Értetlenül néztek rám, feltehetőleg már elfelejtették, mi az a nyugtatömb, esetleg néhány betű írott képe esett ki az emlékezetükből... nem tudom. Az sem kizárt, hogy valóban én vagyok eszement, ha ilyesmiért háborgok, és nem hálálkodom külön, ha megmondják, hol, merre próbálkozhatok még a pénzem átadásával. De mi történik, ha mondjuk a bankban áramszünet van? Vagy ott is vacakol a nyomtató? Addig kóválygok, amíg végre belátom: hagyjam a csudába a fizetni akarást, legyek olyan, mint azok, akiket bezzeg nem sétáltatnak ide-oda, mert eszük ágában sincs számlákat fizetni?! Ez lesz a vége? Azért még reménykedem, hisz a krónikus betegségek – köztük az én számlafizetési mániám is – tudtommal elég nehezen gyógyíthatók.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok