2011. augusztus 24., 22:162011. augusztus 24., 22:16
De ne tévesszen meg senkit, hogy a kormánypártok vezetői főleg takarékossági szempontokkal érvelnek a választások egy időben történő megrendezése mellett, hiszen a hazai politikai osztály nem arról híresült el az elmúlt húsz évben, hogy rettenetesen ügyelne a közpénzek elköltésére.
Tiszta ügy: a demokrata-liberális alakulat és az RMDSZ egyaránt saját politikai érdekeit, kedvező választási esélyeit vette figyelembe, amikor a megmérettetések összevonása mellett tette le a garast. A PDL vélhetően azt igyekszik elkerülni, hogy a balliberális ellenzék a helyhatósági választásokat megnyerve vágjon bele a törvényhozási megmérettetésbe, közismert ugyanis a választópolgárok többségének pszichológiája, miszerint többnyire a győztes felet pártolja. Ennek megfelelően Emil Bocék inkább mindent egy lapra tesznek fel, és abban reménykednek, hogy így kedvező eredményt érnek el az egy időben tartandó választásokon.
Érdekes viszont az RMDSZ-nek az összevont választások melletti kiállása, a szövetségnek ugyanis nem érdeke a román szavazók nagyarányú mozgósítása, hiszen ez csökkenti az önkormányzati testületekben megszerezhető mandátumai számát, továbbá a parlamentbe való bejutási esélyeit. Az RMDSZ a jelek szerint nem a román, hanem a magyar ellenfelekkel való megmérettetéstől tart, és szerte akarja foszlatni azt az elmúlt időszakban sokat rebesgetett elképzelést, miszerint az erdélyi magyar politikai alakulatok a helyhatósági választásokon versenyeznének, az itt felmutatott eredmények alapján pedig a parlamentin összefognának egymással.
Ez a stratégia arra enged következtetni, hogy az RMDSZ nemigen kívánkozik összefogni jelenlegi és majdani kihívóival, ha lehetne, minél hamarabb belevágna az összevont választásokba, hogy a bejegyzéssel bajlódó Tőkés-féle pártnak ne legyen ideje felkészülni a politikai küzdelemre. Holott roppant kétséges, hogy az évtizedek folyamán szavazói százezreit elveszítő szövetség egyedül, önerőből képes lesz-e átlépni az ötszázalékos parlamenti küszöböt.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.