Forradalmár leszek

Én nem jövőbeli, hanem múltbeli forradalmár akarok lenni. Mondjuk ’89-es forradalmár. A jelek szerint ugyanis most már az sem lehet akadály, hogy a 22 évvel ezelőtti forró decemberben csupán 12 éves voltam, és hatodik osztályos fejjel ahelyett, hogy utcára vonultam volna a kommunista diktátor hatalmának megdöntése céljával, a Magyar Televízió élő szinkronos közvetítésében néztem a puccsá torzított romániai forradalom eseményeit.

Hanem most azt derítette ki a bukaresti sajtó, hogy velem egykorú, sőt fiatalabb férfiak és nők is hivatalosan nyilvántartott forradalmárok, akik igazolvánnyal is rendelkeznek arról, hogy 1989 decemberében részt vettek a forradalmi eseményekben. Mielőtt valaki előtt a Nyomorultakból ismert kis Gavroche alakja sejlene föl, aki a sortüzekkel mit sem törődve rettenthetetlenül állt a párizsi barikádokon, gyorsan pontosítanék, hogy rendszerint olyan, akkor 10-11-12 éves gyerekekről van szó, akik vagy valamely mai forradalmárszervezet vezetőjének ivadékai, vagy csupán titkárnőként dolgoznak náluk. Akkori hőstetteikről mindemellett semmit sem tudni, viszont ettől függetlenül megkapják a forradalmároknak járó pénzbeli juttatást és az egyéb kedvezményeket.

Ilyen alapon akár én is forradalmárrá nyilváníttathatnám magam, hiszen december 22-éig tulajdonképpen az is forradalmi tettnek számított, hogy az akkori nacionálkommunista vezetés által első számú ősellenségnek tekintett Magyarország közszolgálati csatornáján néztem a romániai felfordulásról, a véres temesvári megtorlásról szóló híreket. Pedig akár Verne-regényeket is olvashattam volna, vagy elmehettem volna kirándulni. De nem, én a 12 éven át felgyülemlett rendszerellenes érzelmeimnek teret engedve, egy igazi, antikommunista demokrata elszántságával, ökölbe szorított kézzel, vadul néztem a tévét, és határozottan azt kívántam, hogy dőljön meg a Ceauşescu-rendszer. És tessék, meg is dőlt, tehát hatékony voltam. Legalább annyira, mint az akkor tízéves kislány, aki ma forradalmárigazolvánnyal rendelkező titkárnő.

Sőt ilyen alapon nemcsak ’89-es, hanem ’56-os, sőt 1848-as forradalmár is akarok lenni. Az most mellékes, hogy akkor még nem is éltem. A lényeg a hazafiság és az önfeláldozás. Főleg, ha jól megfizetik.