• Vélemény

Három nappal a magyarországi választások előtt egy magára valamit is adó publicistának, a politikát érteni vélő újságírónak illene megsaccolni a végeredményt, leírni a győztes párt nevét.

Újdonság még a tavasz, a melegedő idő, az viszont sajnos nem, hogy a színes virágokon kívül a tiritarka hulladékok is ott virítanak a természetben. De nem csupán a szemét rombolja a természeti környezetet, sajnos az erdőkre átterjedő tarlótüzek is.

Az Európai Unió vezetői számára szép álom marad a megújuló energiaforrásokra történő gyors és hatékony átállás. A kitűzött cél az átlagos európai ember számára nem csak megfizethetetlenné tenné a az életet, hanem krónikus energiahiányt is okozna.

A minap két képeslap nagyságú lapot találtam a postaládámban. Ködös alapszínéből kopjafák derengenek, szerzője magát Székely Népi Egység Egyesületnek nevezi. Műfaja bizonyára röplap, üzenete: „VALLJUK MAGUNKAT SZÉKELYNEK A NÉPSZÁMLÁLÁSON!”

Elöljáróban leszögezném: úgy vagyok Márki-Zay Péter, a magyarországi egyesült ellenzék miniszterelnök-jelöltje határon túli turnéjával, hogy ha már egyszer kormányfőjelölt, akkor jogában áll eljönni Erdélybe, hogy találkozzon azokkal, akik kíváncsiak rá.

A határon túli, így az erdélyi levélszavazással megkezdődött az április 3-ai magyarországi választások voksolási folyamata.

Nincs és nem is lehet soha mentség arra, ami a szomszédos országban dúló háború miatt a civil lakossággal történik: embertelen kegyetlenség, ahogy a pápa is fogalmaz, az emberi élet szentsége elleni támadás.

Feledhetetlen, életre szóló élmény apám „felszabadulása”, melynek kilencéves gyerekként én is részesévé váltam a magam módján, és amelynek üdítő szelleme tinédzserkoromat is belengte, végig kísérte.

Egyre fölöslegesebbnek tűnik a Vlagyimir Putyin orosz elnök parancsára az orosz haderő által az ország NATO-csatlakozása megakadályozásának ürügyével Ukrajnában végrehajtott barbár vérontás és pusztítás.

Hisztéria, hisztéria és megint csak hisztéria. Az utóbbi tíz-tizenöt évben olyan mértékben bulvárosodott a román média túlnyomó része, hogy pszichológusi felügyelet nélkül a hírekre szakosodott sajtó fogyasztása komoly egészségügyi kockázatokkal járhat.

Amellett, hogy szociológusok számára kiváló alapanyagot szolgáltat szokásaink mélyreható elemzésére, az elmúlt időszakban Romániában is végigsöprő pánikvásárlási hullám mindennél jobban rávilágít arra, hová jutott napjaink információs társadalma. 

A romániai hatóságok próbálják megnyugtatni a népet, hogy ne rohamozzák meg a benzinkutakat és az élelmiszerboltokat, mert üzemanyagból és tartós élelmiszerekből kellő mennyiségű áru áll a lakosság rendelkezésre. 

A kormány viselkedését és a főbb bukaresti sajtóorgánumok híradásait nézve az embernek olyan érzése támadhat, hogy az Ukrajna elleni orosz invázió két héttel ezelőtti kezdete óta Romániában egycsapásra minden probléma megszűnt.

Évtizedeken keresztül meg voltunk győződve arról, hogy itt, Európában a háború örökre a múlté. Erről beszéltek a politikusok, ezt mondták a katonai szakértők, erről tájékoztatott a média.

Ember legyen a talpán, aki bár kicsit is eligazodik és megnyugtató jövőképet tudna felvázolni ebben a sűrű ködben, ami körülvesz bennünket. 

Az ukrajnai orosz invázió kapcsán eddig egyetlen pozitívum mondható el: hogy tárgyalások kezdődtek a hadviselő felek között, bár ez is inkább csak amolyan kommunikációs porhintésnek tűnik az oroszok részéről.

Bár paradoxonnak tűnhet, egyre inkább az az érzésünk, hogy állandósulni látszik körülöttünk a bizonytalanság. Ismét hatalmas zűrzavar vesz körül: a pandémia még le sem csengett, máris kitört a tőszomszédunkban a háború. 

Olyan információs háború kíséri az orosz agresszió következtében kialakult ukrajnai drámát, hogy esélyünk sincs valós képet kapni arról, miként alakulnak a harci cselekmények, melyik fél és hol áll épp vesztésre vagy nyerésre.