• Vélemény

Mire számíthatunk közéletünkben a vadonatúj 2022-es évben? Jóstehetség hiányában inkább az előrejelzésbe csomagolt reményeinket fogalmazhatjuk meg, mégis érdemes röviden áttekinteni, milyen történések határozhatják meg az idei év első felét.

Már meg sem lepődünk, ha azt olvassuk, halljuk, hogy a béka feneke alatt van a romániai egészségügy hatékonysága. Sok az álhír, de ez biztosan nem az.

„Várjuk a szebb jövőt, mint a lövészárokban a katonák, aztán vagy eljön, vagy nem” – mondta Moldovan bácsi nem sokkal azután, hogy lehozták az intenzívről, és három beteghordozó nagy nehezen áthelyezte a hordágyról a kórtermire.

Bármilyen meghökkentően hat is, mégiscsak megtörténhet, hogy Dan Tanasă jó szolgálatot tett az erdélyi magyar közösségnek a magyar jelképek és anyanyelvhasználat elleni támadásaival.

Az év úgy zárul, ahogyan azt idén megszokhattuk: koalíciós vita és kiszámíthatatlan járványkezelés. 

Illanjon el, foszoljék szerte, ami rossz volt, és legyen jobb az új – minden kultúrában ez az óesztendőt lezárók, a kezdődő évet reménykedve köszöntők kívánsága. 

Amikor tavaly december 27-én – történetesen éppen a születésnapomon – beadták az első koronavírus elleni oltást, úgy éreztem: ez az egyik legszebb születésnapi, egyben karácsonyi ajándék, hiszen hirtelen kézzel foghatónak tűnt a járvány vége. 

Azt hihettük az utóbbi hetekben, hogy a Románok Egyesítéséért Szövetség (AUR) kifogyott a mondanivalóból az év végére. Aztán hirtelen ismét a kormányzati döntéseket befolyásoló tényezővé vált a karácsony előtti politikai uborkaszezonban. 

Elgondolkodtató lenne összevetni, mi valósult meg és mi maradt parlagon mindabból, amit az 1989. decemberi eseményektől reméltek a hétköznapi emberek.

FÓRUM – Markó Béla utóbbi köteteiben (Bocsáss meg, Ginsberg, 2018, illetve Egy mondat a szabadságról, 2020) erőteljesen foglalkozik az 1989. decemberi forradalommal.

Bár Florin Roman immáron csak egykori digitalizációért felelős miniszter három, hivatalban töltött hét utáni gyors bukása nem számít rekordnak Romániában, önmagán túlmutató eseményként kiválóan illusztrálja azt a katasztrofális helyzetet.

Bogdan Aurescunak csak épp szobrot nem emeltek, miután 2009-ben a bukaresti külügyminisztérium hágai megbízottjaként sikerrel vette az utóbbi évtizedek kétségtelenül legnehezebb peres akadályát. 

Mindannyian legyünk angyalok, adakozzunk tiszta szívből, segítsünk embertársainkon, szerezzünk örömet a rászorulóknak, forduljunk egymás felé a szeretet jegyében – nagyjából ez az adventi időszak rengeteg nagylelkű kezdeményezésének jó szándékú üzenete.

Amikor ismét a baloldal került hatalomra Bukarestben, eszembe jutott Margaret Thatcher egykori brit miniszterelnök szállóigévé vált mondása: „A szocialistákkal az a baj, hogy mindig kifogynak más pénzéből!” 

Meg kell hagyni, azért mégiscsak szorult némi emberség a Demokratikus Koalíció illetékeseibe. 

Ferenc pápa populista. Az Európai Uniót bírálva igyekszik bővíteni az öreg kontinens katolikus híveinek számát. 

Bő félszázada hirdeti az evangéliumot, az örömhírt Kolozsvár-Kerekdombon Gábor atya, aki december 8-án, pappá szentelésének hatvanadik évfordulóján tartotta a gyémántmiséjét. 

Számos jel mutat arra, hogy egyre hangsúlyosabban válik énközpontúvá a világunk. Erről tanúskodik az is, hogy nem ritka már, amikor az életveszéllyel sem törődve akar valaki rizikós helyzetben, mondjuk a vonat tetején szelfit készíteni magáról.