Igazságtalanság volna azt állítani, hogy a kormány passzív marad az emberek megélhetési gondjaival szemben, hiszen többféle ,,kármentési csomagról” szóló elképzelés látott eddig napvilágot, és ezek közül többet gyakorlatba ültettek. A fogyasztóknak idén télen nem kellett kifizetniük a villany- és a földgázszolgáltatók által kiállított valós számlákat, a költségek egy részét ugyanis átvállalta az állami költségvetés. Mindez azonban még távol áll attól a valós megoldástól, ami megnyugtató módon ellensúlyozhatná az emberekre váró nehéz időszakot.

A nagy vitákat kiváltó adóemelésekkel kapcsolatban egyelőre nem közelednek az álláspontok a kormánykoalícióban, de szakemberek szerint nem is ez a mindent megoldó varázspálca. Amíg Romániában hatalmas réteg él adócsalásból, illetve tucatnyi foglalkozás – például az informatikusok vagy a katonák – számára minimális adózást, vagy éppen adómentességet biztosít a román állam, a kieső költségvetési forrásokat csak más rétegek hátán tudja pótolni. Olyan ma a romániai költségvetés, mint az ementáli sajt: tele lyukkal, amelyeket nincs honnan betömni.

A koronavírus-járvány és az ukrajnai háború inflációgerjesztő hatását, valamint az ezzel járó elszegényedést a bukaresti kormány egyelőre európai uniós segítségből és külföldi hitelekből tudja ellensúlyozni. A cégek és a magánszemélyek behajthatatlan adókinnlevőségei tovább súlyosbítják az államháztartás nehéz helyzetét. Nem véletlen, hogy az Országos Adóhatóság (ANAF) tűzoltómunkában hozzálátott a rendrakáshoz.

Lucian Ovidiu Heiuş ANAF-elnök a minap ezt nyilatkozta: „országszerte vannak szélhámosok, akik jól látható bőségben és luxusban élnek, számolatlanul költik a pénzt, dacolva az egyszerű emberekkel, és közben egyetlen lej adót sem fizettek be életükben, papíron szinte nincs is jövedelmük”.

A román adóhatóság vezetője bejelentésével gyakorlatilag a spanyolviaszt fedezte fel, hiszen nincs olyan település az országban, ahol ne botlana az ember ilyen bűnözőkbe, akik ,,kacsalábon forgó palotákat” építettek, luxuskocsikkal járnak, miközben valós jövedelmeiket homály fedi. Mindannyian ismerünk ilyeneket, csak éppen az adóhatóság nem tud, vagy nem akar tudomást szerezni róluk. A rendszerváltás óta ehhez a fajta újgazdag réteghez igazából soha nem nyúlt az államhatalom. A ,,hálózat” sok tagja politikus, vagy a politikai pártok holdudvarában található. Ha ,,szabadúszó”, akkor is olyan befolyással bír, hogy a helyi adóellenőr, rendőr vagy ügyész eddig nem mert vele ujjat húzni.

A román adóhatóság vezetője arról is beszélt, hogy 561 ezer romániai magánszemély esetében mintegy húszmilliárd euró különbséget észleltek a bevallott jövedelmek és az ANAF által becsült összegek között. Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy ennek a hatalmas összegnek a feléből is mi mindent lehetne tető alá hozni az ezer sebből vérző országos költségvetés kiigazításakor.

Ha a hivatalos pénzügyi szervek által is beismert hatalmas méretű adócsalás mellett kell fenntartani a romániai költségvetést, nehéz megjósolni, mikorra lehetne az országban tisztességes adózási rendszert bevezetni, amely kímélné a kis jövedelműeket, ugyanakkor többletfizetésre kötelezné a nagy bevételekkel rendelkező adózókat. Ha a román állam nem tenne semmi mást, csak kőkeményen ellenőrizné a jelenlegi adók behajtását, és zéró toleranciát mutatna az adócsalókkal szemben, egyből sikerülne kimászni a slamasztikából, és pénz is volna a növekvő kiadások finanszírozására.

Kérdés, hogy az adóhatósági beismerést tett is követi-e, vagy a mostani fellángolás az előző évek sorsára jut, és minden marad a régiben.