• Vélemény

Napokkal ezelőtt örömmel fogadtuk a hírét annak, hogy a Dávid Ferenc szobra előtti buszmegálló elköltöztetésének ügye megoldódott Kolozsváron.

A süketek párbeszéde egyelőre tartalmas és gyümölcsöző eszmecserének tűnik ahhoz képest, ami a Nyugat és Oroszország között zajlik az ukrajnai konfliktus kapcsán.

Bármennyire bátornak és látványosnak is tűnik a Recorder újságíróinak egy-egy leleplezős szándékkal készült anyaga, azok a módszerek, amelyekkel dolgoznak, távol állnak a tisztességes tényfeltárástól.

Gyakori jelenség a manapság egyre gyakrabban az angol „bullying” szóval illetett bántalmazás a diákság körében – ezt időről időre felmérések számszerűsített eredményei, statisztikai adatok is alátámasztják.

Ezt azért valószínűleg sokan nem látták jönni: az erdélyi magyar közösségen belül azért alakult ki polémia, mert egyesek úgy érzik, az idei népszámláláson arra „kényszerülnek”, hogy magyarnak vallják magukat.

Eddig tartott Nicolae Ciucă „mássága” a romániai politikában. Mostanáig nagyjából sikerült tartania azt az imázst, hogy a saját, nem is akármilyen szakmai területén kiemelkedőt alkotott, öregbítette a román hadsereg hírnevét. 

Már megint újabb változtatás? Ugyan mi végre? Mennyire lesz hosszú életű, és mikor írja felül egy következő? – tehetjük fel a költői kérdéseket az oktatás területén eltervezett, bevezetett, sűrűn egymást váltó módosítások hallatán.

Egy dolog egyértelműen kijelenthető a jelenleg Ukrajna miatt zajló konfliktus kapcsán: Oroszország jelentős katonai erőt felvonultatva, skrupulusok nélkül megzsarolta a Nyugatot, hogy megakadályozza Ukrajna NATO-csatlakozását.

Az is hallott most már Novak Djokovicsról, akinek egy teniszmeccs kapcsán a gémről madarak, a szettről pedig poharak jutnak az eszébe. A szerb világelső eddig csak a sportszerető embereket osztotta meg. 

Erősen úgy tűnik, közel sincsen még vége Romániában a „medvetáncnak”: az államelnök kifogásolja, így visszaküldte felülvizsgálatra a parlamentnek a veszélyes vadak eltávolítását lehetővé tevő törvényt.

A külpolitikai szakértők töprenghetnek azon, hogy melyik ország(ok) titkosszolgálata segített be a kazahsztáni drasztikus gázáremeléssel kipattant társadalmi elégedetlenségbe.

Miközben a koronavírus omikron variánsa okozta ötödik járványhullám éppen ránk rúgja az ajtót, a bukaresti kormánykoalíció pártjai valahogy úgy jártak a kötelező védettségi igazolvány bevezetésével, mint a klasszikus, bibliai ihletésű történet szereplői.

Mire számíthatunk közéletünkben a vadonatúj 2022-es évben? Jóstehetség hiányában inkább az előrejelzésbe csomagolt reményeinket fogalmazhatjuk meg, mégis érdemes röviden áttekinteni, milyen történések határozhatják meg az idei év első felét.

Már meg sem lepődünk, ha azt olvassuk, halljuk, hogy a béka feneke alatt van a romániai egészségügy hatékonysága. Sok az álhír, de ez biztosan nem az.

„Várjuk a szebb jövőt, mint a lövészárokban a katonák, aztán vagy eljön, vagy nem” – mondta Moldovan bácsi nem sokkal azután, hogy lehozták az intenzívről, és három beteghordozó nagy nehezen áthelyezte a hordágyról a kórtermire.

Bármilyen meghökkentően hat is, mégiscsak megtörténhet, hogy Dan Tanasă jó szolgálatot tett az erdélyi magyar közösségnek a magyar jelképek és anyanyelvhasználat elleni támadásaival.

Az év úgy zárul, ahogyan azt idén megszokhattuk: koalíciós vita és kiszámíthatatlan járványkezelés. 

Illanjon el, foszoljék szerte, ami rossz volt, és legyen jobb az új – minden kultúrában ez az óesztendőt lezárók, a kezdődő évet reménykedve köszöntők kívánsága.