Pataky István
2022. június 23., 10:00
2022. június 23., 10:00
Most éppen Ukrajna európai uniós tagjelölti státusa van napirenden Brüsszelben. Olyan ez, mint amikor a sokat betegeskedő kisfiúnak gyönyörű luxusautót ígér az apja. A derék szülő tisztában van azzal, hogy amíg a gyerek jogosítvány megszerzésére alkalmas korú lesz, régen elfelejti a sok évvel ezelőtti nagylelkű felajánlást. Ukrajna a tagjelölti státussal kizárólag papíron lép egyet az EU irányába, a tagság megszerzésének esélye az elkövetkező évtizedben a nullával egyenlő.
Először is, senki sem tudja, milyen és mekkora Ukrajnáról beszélünk mondjuk jövő nyáron. Mennyire lesz stabil a háború utáni Ukrajna? Továbbra is az oligarchák szabják a gazdasági, politikai feltételeket? Esetleg az Egyesült Államok rendezkedik be kényelmesen Kijevben, mint tette azt Koszovó esetében? Lesz-e elfogadható sorsuk a háború utáni Ukrajnában a magyaroknak, románoknak, általában a nemzeti kisebbségeknek?
Idealista módra kapcsolva tegyük fel, hogy néhány éven belül minden jóra fordul, stabilizálódik az ukrán helyzet. Az EU huszonhét tagállama ez esetben egyként kell igent mondjon egy olyan ország uniós csatlakozására, amely a menekültválság ellenére is az egyik legnagyobb lakossággal rendelkező európai állam marad. Jelenleg a maga több mint negyvenmilliós népességével Ukrajnát csak Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország előzné meg az Unióban. A brüsszeli játékszabályok szerint a méret nagyon is számít. Kijev az esetleges uniós tagság első pillanatától a semmiből válna kényelmetlenül erőssé az EU-s rangsorban. Ennek a ténynek mindenki tudatában van. Így aztán az ukrán EU-tagságból nem lesz semmi. Pár év múlva a legkülönbözőbb okokra hivatkozva jönnek majd a kifogások Párizsból, Berlinből Kijev belépése ellen, csakhogy megakadályozzák ennek a jobb sorsra érdemes posztszovjet középhatalomnak a távoltartását az európai döntéshozataltól.
Amit jelenleg látunk az ukrán tagjelöltséggel, az nem más, mint egy politikai játék. Semmibe sem kerülő délibáb felmutatása Ukrajnának, és fricska Oroszországnak – ennyiről szól a történet. Ha viszont ez az aktuális központi téma, akkor egyesek ebbe a témába viszik bele aljas akcióikat. A román sajtó nagyobbik része igyekszik szinte napi rendszerességgel találni olyan történést, amelyet kisebb-nagyobb elferdítéssel Orbán Viktor démonizálására, a magyar kormány eleni heccelésre lehet felhasználni. Hálás feladat ez, így egyszerre lehet ütni Orbánon, Magyarországon s egy ügyes összekötő mondattal az Orbánt támogató erdélyi magyarokon.
Ukrajna uniós tagjelöltsége kapcsán most éppen azt a hazugságot tálalták sokkoló címekkel, hogy Orbán csak Bosznia és Grúzia tagjelöltségével csomagban hajlandó megszavazni Ukrajna, illetve a Moldovai Köztársaság EU-tagjelölti státusát. Ezt ugyan senki nem állította magyar részről, de ez cseppet sem zavarja a bukaresti hírkreálókat. A magyar javaslat valóban megemlíti Boszniát és Grúziát is, de szó sincs valamiféle ultimátumszerű feltételről. Mi több, a magyar miniszterelnök egyeztetett az ukrán elnökkel, valamint a moldovai kormányfővel, s mindkettőjüknek támogatást ígért az uniós tagjelöltség ügyében. Soha eddig nem hallottunk, olvastunk annyira barátságos, hálás megnyilvánulást Zelenszkijtől Magyarország, Orbán Viktor irányába, mint a mostani telefonos tárgyalást követően. Vajon miért nem olvashattunk ez utóbbiakról is az ujjukat folyamatosan Magyarország politikai ütőerén tartó bukaresti médiamunkásoktól, elemzőktől?
Naivan kérdezem a folyamatosan Orbán Viktor ellen uszító román „kollégáktól”: nem lenne-e érdekesebb az üzemanyagárak elszabadulása miatt egyre elkeseredettebb olvasóik számára, ha inkább az őszig meghosszabbított magyar benzinárstopról tálalnának beszámolókat, amolyan követendő példaként a bukaresti kormányzóknak?
Balogh Levente
Vélhetően sokan örülnénk annak, ha Donald Trump esélyei az idei elnökválasztás megnyerésére nem attól nőttek volna meg, hogy a rá kilőtt puskagolyó éppen csak a fülét súrolta, így túlélte az ellene elkövetett merényletet.
Balogh Levente
Sikerült elérni, hogy igencsak nagyot szóljon a soros magyar EU-elnökség első hete, Orbán Viktor Kijevtől Moszkván és Pekingen keresztül Washingtonig tartó körútja és a Patrióták Európáért EP-frakció megalakítása azóta is vezető téma a világsajtóban.
Makkay József
Szappanoperához hasonlít a romániai politikai osztály viszonyulása a túlszaporodott medveállományhoz. Miközben a környezetvédők bagatellizálják a problémát, újabb és újabb emberáldozatok jelzik, hogy a vadgazdálkodást kivették a szakemberek kezéből.
Ábrám Zoltán
Egy korábbi, a 2018-as világbajnoki döntő után megszülető írásomban feltettem az első látásra ügyefogyottnak tűnő kérdést: Kik nyerték meg a focivébét?
Balogh Levente
A közmondásból ismert helyzetbe hozta magát Macrel Ciolacu miniszterelnök az elnökválasztás időpontjáról kezdeményezett egyeztetéssel: megásta a vermet a koalíciós partner liberálisoknak, majd ezt követően határozott, peckes léptekkel belegyalogolt.
Makkay József
Nem fogjuk túlélni ezt a ,,zöld őrületet” – fakadt ki idén tavasszal egy francia traktoros tüntető Párizs külvárosában, amikor az újságírók arról faggatták, mi a gazdákra leselkedő legnagyobb veszély.
Rostás Szabolcs
Mint általában oly sokszor, a nemzeti kisebbségek nyelvén tanuló diákok román nyelv és irodalomból írt érettségi dolgozatainak javítása körüli mizéria közepette sem könnyű rámutatni a felelősökre, viszont azért mégsem annyira bonyolult a képlet.
szóljon hozzá!![Hozzászólások](https://kronikaonline.ro/template/kronika_new/images/dropdown.svg)