Az államfő keddi sajtótájékoztatóján finoman megdorgálta azokat, akik kiszivárogtatták, illetve közölték a titkosszolgálatok jogköreinek megerősítését célzó törvénymódosítási részleteket. Iohannist tehát nem az zavarja, hogy a hírszerzők jogalkotás-kezdeményezési jogot szeretnének maguknak, magán- és jogi személyeket, valamint állami intézményeket köteleznének műveleteik „segítésére”, szabadon dönthetnének a lehallgatásokról, vagy peres ügyeikben erre külön kijelölt ügyészt követelhetnének.

Akár hihető is lehet, hogy csak egy vázlatról, piszkozatról van szó, amely sosem vált volna törvénnyé, ahogyan a jelenlegi koalíció mindenható keresztapja, Iohannis mondta. A javaslatok akkor is botrányosak. Azok a titkosszolgálatok, amelyek berkeiben ilyen ötletek egyáltalán felmerülhetnek, nemcsak a demokratikus keretekkel, hanem a jóérzéssel is hadilábon állnak. A hírszerzőknél indított azonnali vizsgálatok és fejek hullása helyett Iohannis azokat kárhoztatja, akik a tervek napvilágra hozásával remélhetőleg megakadályozták, hogy törvénytervezetben jelenjenek meg az aberráltságok.

Az államfő nyilvánvalóan tudott a „vázlatokról”. A néhány médiafelületen megjelent tervezettöredékeket sokatmondó csend övezte. A máskor minden apróságot szívesen kommentáló kormánykoalíciós politikusok most mereven elzárkóztak a nyilatkozatoktól. Hűséges, engedelmes kiskutyákként vártak a „nagyfőnök” Iohannis érvelésére. Mi másra számíthattunk? Szinte közhely, hogy a román titkosszolgálatoknak „erős befolyásuk” van a romániai politikai életre.

Időnként akad egy-egy bukott, semmit sem veszíthető politikus, aki hajlandó, mer nyilatkozni erről a sajátos helyzetről. Nemrég Ludovic Orban volt miniszterelnök beszélt egy interjúban arról, hogy a titkosszolgálatok láthatatlan keze ott munkál a pártokban, a parlamentnek pedig semmilyen ellenőrzése nincs fölöttük.

A romániai hírszerző szolgálatok túlméretezésének vélt szükségessége, tevékenységük idealizálása végigkísérte a rendszerváltás utáni három évtizedet. A szolgálatok szép lassan ránőttek a társadalom, a gazdaság, a politikum fejére. Hatalmuk új lendületet kapott a korrupció elleni harc meghirdetésével, amely egy-két év alatt a politikai leszámolások eszközévé is vált. A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) félelmetesen nagy teret nyert ebben az időszakban.

Történt mindez a törvénytervezeti „vázlatot” most hevesen bíráló civil szervezetek, a „haladó értelmiség” szűnni nem akaró tapsa mellett. Az ukrajnai háború közelsége, a gazdasági válság és a hatalmi koalíció óriási parlamenti többsége egy olyan egyveleg, amelyben az „élelmesek” ismét felismerhetik Romániában „a korlátlan lehetőségek országát”. A titkosszolgálatok próbálkoztak be elsőként.