• Vélemény

A kormány viselkedését és a főbb bukaresti sajtóorgánumok híradásait nézve az embernek olyan érzése támadhat, hogy az Ukrajna elleni orosz invázió két héttel ezelőtti kezdete óta Romániában egycsapásra minden probléma megszűnt.

Évtizedeken keresztül meg voltunk győződve arról, hogy itt, Európában a háború örökre a múlté. Erről beszéltek a politikusok, ezt mondták a katonai szakértők, erről tájékoztatott a média.

Ember legyen a talpán, aki bár kicsit is eligazodik és megnyugtató jövőképet tudna felvázolni ebben a sűrű ködben, ami körülvesz bennünket. 

Az ukrajnai orosz invázió kapcsán eddig egyetlen pozitívum mondható el: hogy tárgyalások kezdődtek a hadviselő felek között, bár ez is inkább csak amolyan kommunikációs porhintésnek tűnik az oroszok részéről.

Bár paradoxonnak tűnhet, egyre inkább az az érzésünk, hogy állandósulni látszik körülöttünk a bizonytalanság. Ismét hatalmas zűrzavar vesz körül: a pandémia még le sem csengett, máris kitört a tőszomszédunkban a háború. 

Olyan információs háború kíséri az orosz agresszió következtében kialakult ukrajnai drámát, hogy esélyünk sincs valós képet kapni arról, miként alakulnak a harci cselekmények, melyik fél és hol áll épp vesztésre vagy nyerésre.

Példás összefogás alakult ki az Ukrajnából érkező menekültek fogadására. Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia és a Moldovai Köztársaság minden lehetséges módon igyekszik segíteni a háború elől menekülő százezrek ellátását.

Rég nem volt ennyire veszélyes a helyzet Európában, mint most, azt követően, hogy Putyin orosz elnök elismerte a két, jórészt orosz ajkúak lakta szakadár ukrán régió, Donyeck és Luhanszk „államiságát”, és parancsot adott az Ukrajna elleni támadásra.

Hát akkor minden jel szerint megérkeztünk a többpólusú világrend küszöbére. Vlagyimir Putyin nyilvánvalóvá tette, hogy a Krím 2014-es annektálása nem valamiféle alkalmi kivétel volt, hanem a „másik pólus” politikája. Moszkva ura jól időzített.

Bolygónk legértelmesebb, legokosabb lényének tartja magát a gondolkodás képességével megáldott ember, mégis sűrűn bizonyítást nyer, hogy képtelen okosan, felelősségteljesen viszonyulni környezetéhez.

Éltek egyszer néhányan, akiknek először valamiért nem tetszett valami. Aztán egyre több valami. Aztán egyvalakiben megtalálták a számukra problémás valamik forrását.

FÓRUM – „Szerkesztő Úr! Legyen szíves írja meg, hogy azt a vagyont, amit az analfabéta kommunisták egy fél óra alatt elkoboztak a 40-es évek végén, azt ’89 után a diplomás demokraták évtizedek alatt sem voltak képesek visszaadni.”

Egy dolgot már a legelején szögezzünk le: minden, megszűnő vagy az ellehetetlenülés szélére kerülő erdélyi magyar sajtóorgánumért kár. 

Romániában nem egyértelmű, hogy ki a valódi felelős az egészségügyben történő, maradandó károsodásokat vagy egyenesen tragédiákat okozó mulasztások miatt, hogy egyéni, intézményi, avagy rendszerszintű hibákat kell-e keresni esetenként.

Évek óta van egy helyzet, ha úgy tetszik tény, amelyről lehet lekezelően, vádaskodva, sértődötten vagy hitetlenül beszélni, de ettől még igaz. 

Az Orbán Viktor magyar miniszterelnök országértékelő beszédében elhangzott kijelentésén ezelőtt ötven évvel senki nem kapta volna fel a fejét, és a közönség nem tör ki tapsviharban.

Gyorsan kellett lépnie George Simionnak, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) társelnökének, ha azt akarja, hogy a rajongói továbbra is annak tartsák, aminek ő szeretné: a régi politikai erők elszánt ellenfelének és a kisemberek védelmezőjének. 

Egyre több jel utal arra, hogy az energiaválság hosszabb ideig a nyakunkon marad. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen szomorú tekintet kíséretében közölte: az orosz Gazprom nem  töri magát, hogy több gázt adjon el Európában.