• Vélemény

Ígérnek, felszólítanak, tárgyalásra hívnak, projekteket terveznek, halogatnak, vitatkoznak – ezeknek az igéknek a használatával szokott a sajtó sűrűn beszámolni arról, ami a romániai tanügy háza táján zajlik.

Kétségbeesett segélykiáltásnak szánt nyílt levelet intézett a bukaresti kormányhoz és a parlamenthez a hétvégén Gyurgyevó polgármestere, arra figyelmeztetve, hogy központi támogatás híján képtelenek biztosítani a távhőszolgáltatást.

Egy medvefejes címeren keresztül találta meg az erdélyi magyar közösséget napjaink szélsőséges woke – azaz magyarul „felébredt” -, a hagyományos értékeket nem csupán tagadó, de azok minden formáját megsemmisíteni akaró eszmeisége. 

Végéhez közeledik a járvány, de nincs lazítás, mert jön a háború. A leggyengébb amerikai filmek forgatókönyvíróit is alulmúlja a fősodratú média a „fenyegető” orosz támadás tálalásával.

Reménykedjünk, hogy számokban mérhető, pozitív hozadékai lesznek a közlekedésrendészeti törvény módosításainak: a rendelet a korábbinál súlyosabban bünteti az agresszív vezetési magatartást, busás bírságokat róhat ki a rendőr.

Juhászcsaládoknál jártam nemrég a Kászonokban, és a beszélgetés minduntalan visszakanyarodott a medvekérdéshez.

Napokkal ezelőtt örömmel fogadtuk a hírét annak, hogy a Dávid Ferenc szobra előtti buszmegálló elköltöztetésének ügye megoldódott Kolozsváron.

A süketek párbeszéde egyelőre tartalmas és gyümölcsöző eszmecserének tűnik ahhoz képest, ami a Nyugat és Oroszország között zajlik az ukrajnai konfliktus kapcsán.

Bármennyire bátornak és látványosnak is tűnik a Recorder újságíróinak egy-egy leleplezős szándékkal készült anyaga, azok a módszerek, amelyekkel dolgoznak, távol állnak a tisztességes tényfeltárástól.

Gyakori jelenség a manapság egyre gyakrabban az angol „bullying” szóval illetett bántalmazás a diákság körében – ezt időről időre felmérések számszerűsített eredményei, statisztikai adatok is alátámasztják.

Ezt azért valószínűleg sokan nem látták jönni: az erdélyi magyar közösségen belül azért alakult ki polémia, mert egyesek úgy érzik, az idei népszámláláson arra „kényszerülnek”, hogy magyarnak vallják magukat.

Eddig tartott Nicolae Ciucă „mássága” a romániai politikában. Mostanáig nagyjából sikerült tartania azt az imázst, hogy a saját, nem is akármilyen szakmai területén kiemelkedőt alkotott, öregbítette a román hadsereg hírnevét. 

Már megint újabb változtatás? Ugyan mi végre? Mennyire lesz hosszú életű, és mikor írja felül egy következő? – tehetjük fel a költői kérdéseket az oktatás területén eltervezett, bevezetett, sűrűn egymást váltó módosítások hallatán.

Egy dolog egyértelműen kijelenthető a jelenleg Ukrajna miatt zajló konfliktus kapcsán: Oroszország jelentős katonai erőt felvonultatva, skrupulusok nélkül megzsarolta a Nyugatot, hogy megakadályozza Ukrajna NATO-csatlakozását.

Az is hallott most már Novak Djokovicsról, akinek egy teniszmeccs kapcsán a gémről madarak, a szettről pedig poharak jutnak az eszébe. A szerb világelső eddig csak a sportszerető embereket osztotta meg. 

Erősen úgy tűnik, közel sincsen még vége Romániában a „medvetáncnak”: az államelnök kifogásolja, így visszaküldte felülvizsgálatra a parlamentnek a veszélyes vadak eltávolítását lehetővé tevő törvényt.

A külpolitikai szakértők töprenghetnek azon, hogy melyik ország(ok) titkosszolgálata segített be a kazahsztáni drasztikus gázáremeléssel kipattant társadalmi elégedetlenségbe.

Miközben a koronavírus omikron variánsa okozta ötödik járványhullám éppen ránk rúgja az ajtót, a bukaresti kormánykoalíció pártjai valahogy úgy jártak a kötelező védettségi igazolvány bevezetésével, mint a klasszikus, bibliai ihletésű történet szereplői.