Mérget vehetünk rá, hogy vasárnap késő este csak győzteseket látunk majd a hírtelevíziók képernyőjén, mindegyik nagyobb párt óriási sikerekről fog beszámolni. Az egyébként maguk alatt lévő szociáldemokraták (PSD) a továbbra is működő országos hálózatuknak köszönhetően százalékos arányban akár az első helyen is végezhetnek. Ha pedig Gabriela Firea főpolgármester „hozza nekik” Bukarestet, megújult erővel indulhatnak neki a parlamenti választásoknak. Igaz, ezáltal Marcel Ciolacu napjai is meg lennének számlálva a PSD élén. A szőke exújságírót a siker az egekbe emelné, s négy év múlva jó eséllyel pályázhatná meg az államfői pozíciót is.

A nemzeti liberálisok azt fogják világgá kürtölni, hogy soha még ilyen jól nem szerepeltek önkormányzati megmérettetésen, s ebben a megnyert megyei tanácselnöki posztok nagy száma lesz a fő érvük. Zavartalanul folytathatják a Klaus Iohannis által vezetett avatós, átadós, szalagvágós sikerpropagandát, szusszanás nélkül nekibuzdulva a következő kampányidőszaknak. Jövőbeni partnerük és egyben ellenségük, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) eddigi önmagához képest úgyszintén csak sikeres lehet. A koronát Clotilde Armand teheti fel az ellenfeleik által találóan neomarxistaként jellemzett alakulat fejére. Ha ugyanis ez a kétes hátterű, agresszív, de egész lényében és gondolkodásmódjában az USR-t tökéletesen megjelenítő polgármesterjelölt győzni tud a román főváros I. kerületében, akkor Dan Barnaéknak tényleg van jövőjük a romániai politikában.

A tétek az erdélyi magyar politikában sem kicsik. Az RMDSZ számára azért is fontos a pozíciók megtartása, esetleg újabbak szerzése, mert a jelek szerint Bukarestben egyre szűkebb mozgásteret hagynak neki a román pártok. Ha Románia euroatlanti csatlakozása előtt a hatalmi koalícióban biztosított hely olykor kipárnázva várt az RMDSZ-re, mára a parlamenti formációk versengve igyekeznek elhárítani maguktól a magyarokkal való együttműködés látszatát. Az RMDSZ-nek az önkormányzatokba való lassú visszaszorulása emeli a szövetség minden helyi sikerének értékét. Félnivalója ugyanakkor a magyarlakta vidékeken is lehet. Az igazi veszélyt az RMDSZ számára nem azok az egyesüléssel próbálkozó kis pártok jelentik, amelyek most a Kelemen Hunorék sikeréért szorító magyar kormányra is ferde szemmel néznek, hirtelen megfeledkezve arról a korábban kapott budapesti támogatásról, amelyet évekig képtelenek voltak eredményes politizálásra váltani.

Az RMDSZ-nek egy új, az utóbbi esztendőkben egyre nagyobb teret nyerő, ráadásul vonzónak mutatkozó, a nacionalista szembenállást háttérbe szorító taktikával kell megbirkóznia. Több román párt is felismerte, hogy magyar jelöltekkel a listáján, esetleg magyarul megfogalmazott üzenetekkel a magyarok szavazatai sem elérhetetlenek. Volt honnan tanulniuk, Szlovákiában már egészen hatékonyan működik a képlet. Ott a magyar párt szétforgácsolódása s a veszély súlyának elbagatellizálása is kellett ahhoz, hogy mára megszűnjön a magyar képviselet a pozsonyi törvényhozásban. A vasárnapi szavazás arra is választ ad, hogy Erdélyben e téren valamiféle áttörést érnek-e el az ügyeskedő román formációk.