Balogh Levente
2020. szeptember 22., 08:00
2020. szeptember 22., 08:00
Miközben magyar viszonylatban továbbra is az impertinens hangnemű üzengetés jellemzi a román külügy tevékenységének fő csapásirányát, az eddig a térségben meglehetősen lanyha aktivitást mutató bukaresti diplomácia látványosan felélénkült a fehéroroszországi politikai válság kapcsán. Ennek részeként mindent elkövet, hogy az a kép alakuljon ki róla, miszerint proaktívan, az ellenzéki erők mellett kiállva mindent megtesz az Oroszország és az EU – egyben a nyugati politikai és gazdasági érdekkör – közötti ütközőállam demokratikus átalakulásáért.
A magyar–román diplomácia jelenlegi állását illetően csak annyit jegyeznénk meg, hogy ha a pofátlanság maratoni sportág lenne, Románia vélhetően mindenkire kilométereket verve hódítaná el az aranyérmet. Ez a bukaresti külügy legutóbbi, Potápi Árpád János magyar nemzetpolitikai államtitkár lapunkban megjelent interjújára adott reakciója alapján állapítható meg, abban ugyanis ismét csak „az egész úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött” mentalitás ragadható meg.
Az ominózus interjúban Potápi lapunk kérdésére Klaus Iohannis államfő minősíthetetlen hangvételű magyarellenes uszítását kommentálta, amelyben az elnök a székely autonómiastatútum hallgatólagos parlamenti elfogadása nyomán azzal vádolta meg a szociáldemokratákat, hogy el akarják adni Erdélyt Orbán Viktornak. Az államtitkár az államfői nyilatkozatot helytelenítve megjegyezte: bár Iohannis a magyarok szavazataival lett államfő, ezt nem viszonozta, sőt. Arra is emlékeztetett, hogy ezzel a magyar királyok által befogadott szászok példáját követte, akik a történelem bizonyos sorsfordító pillanataiban az őket befogadó magyarok ellen fordultak.
A román külügy reakciója az ilyenkor szokásos, unalomig ismert panelektől hemzseg: „nacionalista retorikával” vádolta meg a magyar felet, felszólítva Magyarországot, hogy tartózkodjon a román politikusokra és belpolitikára vonatkozó kijelentésektől. A román hozzáállásra jellemző az is, hogy a szikár történelmi tények felsorolását „a történelem egyoldalú értelmezésének” minősítette. Holott éppen Iohannis volt az, aki belekeverte a magyarokat, Magyarországot és a magyar miniszterelnököt a román belpolitikába, amikor Erdély magyaroknak való kiárusításával vádolta politikai ellenfeleit.
Hogy ezt a magyar illetékesek sérelmezik, az a lehető legtermészetesebb dolog. Ez a reakció is mutatja, hogy Bukarestben még mindig csak görcsösen, a több mint százéves, konfrontatív logika mentén képesek a magyar–román viszonyt kezelni. Viszont egyenes folytatása annak, hogy több ízben is elzárkóztak a magyar javaslattól a térség államai közötti szorosabb együttműködésről Közép-Európa megerősítése érdekében.
Ám miközben a magyarügyekben agresszív, a kisebbségi jogok szabotálásán, azok szűkítésén ügyködő Románia közvetlen szomszédjával jórészt csak az agresszív, kioktató hangvételű üzengetés szintjén képes kommunikálni, a jóval távolabbi Fehéroroszország kapcsán a demokrácia élharcosának szerepében tetszeleg. A román külügy az alapos gyanú szerint elcsalt fehérorosz elnökválasztás után bejelentette: százezer euróval támogatja az országot joviális diktátorként irányító Aljakszandr Lukasenka belarusz elnök ellenzékét és az ellenzéki sajtót. (Adja magát a gonoszkodó kérdés: vajon erről van kormányközi megállapodás Bukarest és Minszk között, ahogy azt a románok az erdélyi magyar gazdaságfejlesztési program kapcsán követelik?). Ezt követően Klaus Iohannis államfő a lengyel és a litván elnökkel közösen az új fehérorosz elnökválasztás, a demokratikus átalakulás és egy uniós segélyprogram mellett tette le a garast.
Miközben Lengyelország és Litvánia közvetlen szomszédja Fehéroroszországnak, és közismert az oroszellenes eltökéltségük is, a távolabbi Románia igyekezete furcsának hat. A fehéroroszországi események ugyanakkor egyértelműen kedvezőek számára, hiszen elvonják Moszkva figyelmét a Fekete-tenger térségéről és Kelet-Ukrajnáról. Ráadásul ezáltal talált egy közös platformot Lengyelországgal, amellyel nagyon szeretne együttműködni a térségben, de úgy, hogy távolítsa azt a visegrádi csoporttól, amelyben Magyarországnak kiemelt szava van.
Fehéroroszország demokratizálódása és a nyugati struktúrákhoz való csatlakozása egyértelmű csapást jelentene Moszkva számára, hiszen elveszítené az ütközőállamát és az orosz termékek egyik még meglévő piacát. A közép-európai népeknek természetesen akkor jó, ha az orosz befolyási övezet határa a lehető legtávolabb van tőlünk, de Bukarest igyekezete nem csupán ezt célozza. Hanem azt is, hogy begyűjtse az eminens (mondhatjuk úgy is: stréber) diáknak járó brüsszeli és washingtoni dicsérő fejsimogatásokat. És hogy cserében ne nagyon firtassák, hogy a fehérorosz demokráciáért oly hangosan aggódó Románián belül milyen problémák vannak – például miként bánnak az őshonos magyar közösséggel.
Makkay József
Pattanásig feszült a helyzet a nyugat-, és a kelet-európai gazdák körében. A területalapú agrártámogatások lefaragása, a tehéntartás korlátozása és a vámmentes dél-amerikai mezőgazdasági termékek behozatala miatt több tízezer gazda tüntetne.
Páva Adorján
A kisgyerek nehezen dolgozza fel, hogy a Mikulás igazából nem létezik – nagyjából ugyanilyen küzdelmes folyamat Románia számára elfogadni Koszovó, vagy akár önmaga része, Székelyföld létezését is.
Kiss Judit
Görgetünk, bámuljuk képernyőinken hírfolyamok végtelenített, soha el nem fogyó szalagjait. Ha netán szokatlanabb időjárási mozzanat történik odakint, legtöbbször nem is az ablakon kitekintve vesszük észre.
Balogh Levente
Reméljük, az RMDSZ vezetői vannak annyira úriemberek, hogy legalább egy csokor virágot és egy doboz bonbont küldenek majd Elena Lasconinak, köszönetképpen azért, hogy a pártja kitűnő kampánytémát biztosított számukra a választások előtti hetekben.
Rostás Szabolcs
Bár a közelgő parlamenti és államfőválasztás kampányának zaja eltereli a figyelmet számos lényeges elemről, a választópolgároknak ajánlott azzal a tudattal készülniük a novemberi-decemberi szavazásra, hogy jövőre nehéz idők köszöntenek be Romániában.
Balogh Levente
Donald Trump győzelme nyomán nem oldódnak meg a világ gondjai egy csapásra, sőt gazdasági tervei miatt Európa is aggódhat, de esély nyílhat a háborús konfliktusok lezárására, magyar szempontból pedig gyökeres változás várható a jó irányba.
Rostás Szabolcs
A körülmények úgy hozták, hogy a világ nagyon sok országában rendeztek választásokat ebben az évben.
1 hozzászólás