2009. augusztus 12., 10:302009. augusztus 12., 10:30
Egyelőre csak egy ellenőrzővel meg születési bizonyítvánnyal rendelkezik, egyik után sem ő kellett járjon, tehát ez számításba sem jön. Majd betölti a 14 évet, személyi igazolványt kell csináltatnia. Ezt sehogy sem kerülheti ki, büntetés jár érte. Pár sorban állás, komoly pofa a fotózáshoz, s pár papír kell, nem probléma. Kap egy műanyag és egy kartonlapot, hogy legyen mire vigyázzon. Felvételi kilencedikbe, érettségi, majd iratkozás egyetemre. Itt kezdődnek a problémák.
Kell eredeti, másolat, hitelesített, aláírt, kitöltött, lefotózott, kifizetett, lepecsételt, s mindez egy dossziéba (ami nem lehet sínes, mert az berozsdázik). S ha eme csomag leadásának helye történetesen háromszáz kilométerre van az otthonodtól, ajánlatos mindent magadhoz venni idejében. A hivatal hatalma nem engedheti meg magának, hogy utólag felküldd. Sőt, magas pozícióban kell legyél, hogy elfogadják faxon átküldve.
Majd befejeznéd az egyetemet, előtte ugyanilyen batyut kell előkészítened, nyelvvizsgával fűszerezve, hogy az utolsó percben rájöjj: nem akkor végzed el az egyetemet, ha kiemelkedő tanulmányi eredményeket értél el, nem is akkor, ha nagyon fiatalon már fontos publikációkat jelentettél meg, hanem akkor, ha egyik tanár sem felejtette el beírni vagy aláírni a jegyedet.
Egyszóval nemcsak akkor végzed el az egyetemet, ha jól tanultál, hanem ha megvan a tanáraid mobilszáma, s lehetőleg emlékszel, hányast kaptál első év első félévének opcionális tantárgyából, vagy tudod, melyik füzetbe jegyezte fel a tanárod, hogy átmentél.
Végül elhelyezkedsz valahol, és nem az új munkától pislogsz értetlenül, hanem az újabb papírok, munkakönyv, másolat, bankkártya s számigálások: nettó, bruttó, százalék, biztosítás, nyugdíjalap, csupa olyan szó, amit legszívesebben törölnél a szótáradból. S mikor már azt hiszed, nem kell tovább bajlódnod, az egész életed papírokban van, akkor kitör a pánik: lejár az érvényesség.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.