2009. augusztus 12., 09:552009. augusztus 12., 09:55
Amúgy ha az együttes szombaton a másodosztályban kezd, akkor is el lehet képzelni, milyen lelkiállapotban lépnek majd pályára a játékosok, akiknek bérét a várost sújtó pénzhiány miatt alaposan megkurtították. A csődközeli helyzet nem a legjobb stimulens, és a lelkesedés csak az elsöprő érzelmektől lüktető romantikus regényekben képes a létbizonytalanságot és az üres zsebet feledtetni.
Persze szó sincs arról, hogy a városnak kötelessége lenne egy labdarúgócsapatot is eltartani, és az adófizetők pénzéből gyakorlatilag közalkalmazottként foglalkoztatni a focistákat. Viszont az önkormányzatnak – a jelenleginek is, az előzőnek pedig annál inkább – is komoly felelőssége van abban, hogy idáig fajult a helyzet, hiszen a szakmai szempontokat jórészt nagyvonalúan mellőzve, kétes hírű üzletemberekre bízta a klub irányítását, akik elsősorban könnyű meggazdagodási lehetőséget láttak abban, hogy a tehetséges játékosokat saját zsebre eladták, a klub pedig rendszerint a harmadik osztály peremén tengődött.
A trendek amúgy világosak: egy csapatot ma kizárólag komoly, elkötelezett, a szükséges anyagi forrásokkal rendelkező üzletember tud működtetni. Az önkormányzatnak az lenne a legfőbb feladata, hogy ilyen befektetőt találjon, emellett biztosítsa a csapat számára a megfelelő edzési körülményeket, és minimális szintű anyagi támogatást, hiszen a klub nevével mégiscsak a város hírnevét öregbíti, ha a biztos háttér tudatában eredményesen játszik.
Persze a helyi üzleti szféra képviselőin is múlik, hogy ne csak a fővárosi nagycsapatok és nagy üzleti lehetőségek felé tapogatózzanak, hanem szűkebb pátriájuk sportéletét is előmozdítsák. Elvégre a sport, a foci az összetartásról, a csapatszellemről szól, nemcsak klubszinten, de a helyi közösség szintjén is. Ha ez nincs meg, nemcsak hogy nagyon nehéz folytatni, de talán már nem is érdemes.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok