2009. augusztus 11., 10:222009. augusztus 11., 10:22
Csakhogy a kormányfő „nincs itt nagy baj, gyerekek” típusú üzenetével szöges ellentétben áll az IMF korifeusainak nagyon is lesújtó prognózisa: a tavaszi kilátásoknál sokkal súlyosabb recesszió, a vártnál kétszer akkora, közel kilencszázalékos idei gazdasági visszaesés, amely jövőre talán egyszázalékos növekedést produkál.
Ennél is lesújtóbb azonban, hogy a kormány hatalmas fegyvertényként, amolyan Romániának kijáró kegyként tálalja, hogy a valutaalap rábólintott: a 7,3 százalékosra emelt államháztartási hiány egy részét a kabinet betömheti az IMF-hitel következő részleteiből. Ebben merül ki tulajdonképpen a bukaresti válságkezelés legnagyobb baklövése: ahelyett ugyanis, hogy beruházásokra, gazdaságélénkítő projektekre, a magánszektor támogatására fordítaná, a kormány a deficitet csak növelő állami bérek és nyugdíjak fedezésére szánja a nemzetközi kölcsönt.
Márpedig miután tudjuk, hogy az IMF kíméletlenül behajtja majd a Romániának nyújtott hitelt, akkor egyértelmű, hogy ezt a román állam – a pénzügyi alaptétel, a „nincs ingyenvacsora” alapján – csakis az adók és illetékek emelése útján lesz képes visszafizetni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a Boc-kormány eddigi nadrágszíj-összehúzó intézkedései (a miniszteri bérek húszszázalékos csökkentése, a kormányügynökségek leépítése) erre nem elegendőek, hiszen még egy egyszerű háztartásban sem a papagájeledel megvonásával kezdik a takarékoskodást.
Csak persze az el nem kerülhető adóemelésről most, az államfőválasztás előtt néhány hónappal sem a hatalmon lévő, sem az ellenzéki politikusok nem mernek beszélni, hiszen ingyenvacsora helyett feketelevest kapnának a választóktól.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok