2009. augusztus 11., 10:212009. augusztus 11., 10:21
Ellenben a ló és a tehén láttán kikerekedett a szeme, és nem akarta elhinni, hogy ezek hús-vér élőlények. Eddig csak képeskönyvben és vadnyugati témájú filmekben látott hasonlót. Meg is jegyezte szerényen, ő kissé megijedt tőlük, mikor látta, hogy szabadon sétálnak az emberek között. Náluk – mesélte – eszméletlen pánik törne ki, ha valamelyik utcán egy tehenet látnának szabadon, errefelé pedig csordában sétálgatnak a település főutcáján. Hát igen, ez az egyik alapvető különbség: szegény állatok be vannak zárva a szabadság hazájában, nálunk pedig kényük-kedvük szerint flangálnak. Egyszer majd biztosan ott is eljön a mindent elsöprő szabadság szele, és akkor nemcsak a marhák, de a tehenek is lerúgják béklyóikat.
Csupán egy gond van a szabadon mászkáló állatokkal, rontják a köztisztaságot. Ez viszont nem tűnik fel az amúgy is mocskos utcákon. Egy lepénnyel több vagy kevesebb igazán nem számít. Különben ez is hasznos, mert az egyik falubeli megszárítja, és a kubaihoz hasonló szivart sodor belőle. Vajon ehhez mit szólna a jó öreg Castro? Már semmi sem az igazi, mindenütt koppintják a világmárkákat. Még jó, hogy a falusi tehéntrágyás levegő hamisítatlan aromája egy tengerentúli fantáziáját is megmozgatja.
Ez még a mienk, ezt nem másolják. Így nem véletlen, hogy néhány alföldi vállalkozó kedvű egyén ki is használja ezt az adományt. Régen parasztnak hívták, ma már vállalkozó, akinek nincs többé kedve állatokat tartani az ősi birtokon, ezért panzióvá alakítja azt. De nem ám olyan jakuzissá, hanem meghagyja eredeti szalmafödeles mivoltában. Aztán a nyugatiak kibérelik, beköltöznek, és azzal szórakoznak, hogy minden reggel megfejik a Bimbót, etetik a disznót és összeszedik a tojást.
A tulaj rájött, hogy nem éri meg gazdálkodni, mert az agrártörvények megfojtják, de ki lehet adni a munkát olyanoknak, kik sohasem láttak még tehenet, és fizetnek is érte, hogy ganét villázhassanak. Ez az igazi kupeckedés! Előfordulhat, holnap már a polgármesteri székeket is kiadják laikusoknak, hogy rotációban koptassák. Meglehet, akkor jobban fogunk fejlődni, mint most, amikor profinak nevezett dilettánsok vezetnek minket a szarvunknál fogva.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.