2009. augusztus 10., 11:442009. augusztus 10., 11:44
Utóbbi arról az arrogáns kijelentéséről vált hírhedté, hogy a kincses város műemlék épületein azért nem kerül ki magyar nyelvű szöveg is a turisták tájékoztatását szolgáló táblákra, mert a magyar nem világnyelv. Nos, kétségtelen, hogy ez így van, Paleologu gesztusa, amelyben jelezte: a magyar nyelv használata nem tiltott, sőt a magyarlakta vidékeken egyenesen bátorítandó, azonban most bebizonyította, hogy egyes frusztrált, kis formátumú politikusok piszkálódásai sem felelnek meg a kulturált kommunikáció normáinak. Persze mindez nem több erkölcsi elégtételnél, hiszen a táblákról úgyis a kolozsvári képviselő-testület dönt. Ott pedig igaz ugyan, hogy a Paleologut is soraiban tudó PDL van többségben, de köztudott: a miniszter toleráns megnyilvánulása egyáltalán nem jellemző a párt egészére. Sőt rendszerint a PDL volt az, amely még az előző ciklusban megtorpedózta a kisebbségi törvény elfogadását, és magyarellenes megnyilvánulásaival megpróbálta magához édesgetni a szélsőséges pártokkal szimpatizáló román szavazókat. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy a koalíciós vitáktól hangos közegben a PDL így kíván gesztust tenni az RMDSZ felé, amelyet a PDL–PSD-kormány esetleges felbomlása esetén szeretne vagy koalíciós partnerként, vagy külső támogatóként maga mellett tudni. Mindez persze az „igen” kimondásához még nem elég, ám első gesztusként mindenképpen működhet – kivált akkor, ha a kolozsvári önkormányzat PDL-s képviselői meg is szavazzák a magyar feliratok szerepeltetését a táblákon. Mindemellett szomorú, hogy egy ilyen, normális esetben helyi jelentőségű ügyben miniszteri állásfoglalásra van szükség arról, hogy a zömmel magyarok építette műemlékeken lehet-e magyar felirat. Úgyhogy az esetleges koalíciós szereplés feltételeként előkelő helyen kell szerepelnie egy átfogó, a kulturális autonómiát és a nyelvhasználatot is rögzítő kisebbségi törvény elfogadásának.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.