2009. augusztus 18., 11:202009. augusztus 18., 11:20
A megoldásjavaslatok azonban valahogy elmaradoztak. Miközben a Tăriceanu-kabinet még a tavalyi év végén – igaz, akkor éppen kampány volt – részletes válságstratégiát dolgozott ki a nehéz hónapok átvészelésére, addig a Boc-kormány csak most – ugyebár, amikor ismét kampány van – látta elérkezettnek a megfelelő pillanatot. Most, amikor már az államkassza lassan kiürül, az ország meg a magánvállalkozások tízezreihez hasonlóan csőd szélén áll. Nincs pénz a közalkalmazottak béreire, illetve a nyugdíjakra sem, nemhogy a sokszorosan beharangozott infrastrukturális beruházások folytatására.
Hogy mire mentek el az adólejekből befolyt összegek, azt talán csak a fennvaló és néhány tárcavezető tudhatja. Ám az egyértelmű, hogy a folyamatos válsággerjesztés nagyban hozzájárult a bevételek megcsappanásához. A lakosság számottevő hányadát teszik ki ugyanis azok az alkalmazottak, akiket közvetlen módon nem érintett meg a válság szele.
Akik ugyanúgy megkapják a béreiket, mint az előző években, a vásárlóerő pedig lényegében sokat nem csökkent. Viszont a politikusok által nap mint nap sulykolt válságtudat őket is megakadályozza a fogyasztásban. Inkább a párna alatt rejtegetik megtakarított összegeiket – hiszen a bankok is bármikor becsődölhetnek –, sem hogy tartós fogyasztási cikkeket vásároljanak, vagy éppen befizessenek egy nyaralásra. Rettegnek a holnaptól, mert az a hivatalos állásfoglalás szerint csak rosszat hozhat.
A fogyasztás beindulása eközben – ha mindent nem is oldana meg – lendítene egy kicsit a gazdaság helyzetén. A kormánynak ehhez semmi egyebet nem kellene tennie, mint félretenni a vészmadárkodást, és az így felszabadult energiáját egy életképes válságstratégia kidolgozására, és főleg annak gyakorlatba ültetésére kellene fordítania. Hisz egy kis támogatás a magánszférának jóval több hasznot hozhatna az ország gazdaságának, mint a tömeges elbocsátásokhoz, csődökhöz vezető többletadók kivetése.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok