2009. augusztus 07., 10:582009. augusztus 07., 10:58
A kormány semmittevését illető megjegyzéseit tekintve nincs is amiért vitába szállnunk az államfővel – a diagnózis nagyjából helytálló, ennél gyengébb teljesítményt nyújtó kabinet az elmúlt tíz évben nemigen állt az ország élén. Az egyre mélyülő gazdasági válság leküzdhetetlen kihívást jelent Emil Boc és stábja számára, amelynek immár a Nemzetközi Valutaalap lesújtó előrejelzését is el kellett fogadnia: idén nem négy-, hanem legalább nyolcszázalékos lesz a gazdasági visszaesés. Az államfői bírálatokkal azonban az a baj, hogy igencsak hiteltelenek. A jelenlegi koalíció létrejötténél ugyanis ő maga bábáskodott. Mindenki tudja: a Demokrata-Liberális Pártot ténylegesen továbbra is ő irányítja, Emil Bocnak csupán a kesztyűbáb szerepe jutott. Ha tehát ő nem bólintott volna rá a szociáldemokratákkal kötendő nagykoalícióra, akkor Mircea Geoană ma az ellenzék vezéreként ostorozná a kormány tökéletlenkedéseit. Nem mintha jelenleg nem úgy viselkedne, mintha ellenzékben lenne – ő és pártja olyan hévvel vadásszák le a törvénytelenség elkövetésének gyanújába keveredett demokrata-liberális minisztereket, hogy félő: lassan koalíciós partnerük minden prominens arcát bíróság elé juttatják. Valószínűleg ez csapta ki a biztosítékot Băsescunál, aki megpróbált hangulatot kelteni az Udrea-bizottság ellen. Holott egy jogállamban a válsággal való küzdelem mellett a sikkasztás gyanújába kiveredett miniszterek kivizsgálására is kell időnek és energiának jutnia. Eddigi teljesítménye alapján viszont bizonyosak lehetünk benne: a Boc-kormány akkor is hasonló „sikerrel” irányítaná az országot, ha amúgy egyetlen tagja sem lenne kétes ügyletekkel vádolható. Ezért is próbált Băsescu olyan látszatot kelteni, mintha valójában semmi köze nem lenne a kabinethez, csupán kívülállóként kellene neki is elszenvednie a baklövéseket. A húzás ügyes – már csak az a kérdés, ki hiszi el, hogy Băsescu független, külső kritikusként ostorozhat egy PDL-s kormányfő irányította kabinetet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok