2009. augusztus 07., 10:582009. augusztus 07., 10:58
A kormány semmittevését illető megjegyzéseit tekintve nincs is amiért vitába szállnunk az államfővel – a diagnózis nagyjából helytálló, ennél gyengébb teljesítményt nyújtó kabinet az elmúlt tíz évben nemigen állt az ország élén. Az egyre mélyülő gazdasági válság leküzdhetetlen kihívást jelent Emil Boc és stábja számára, amelynek immár a Nemzetközi Valutaalap lesújtó előrejelzését is el kellett fogadnia: idén nem négy-, hanem legalább nyolcszázalékos lesz a gazdasági visszaesés. Az államfői bírálatokkal azonban az a baj, hogy igencsak hiteltelenek. A jelenlegi koalíció létrejötténél ugyanis ő maga bábáskodott. Mindenki tudja: a Demokrata-Liberális Pártot ténylegesen továbbra is ő irányítja, Emil Bocnak csupán a kesztyűbáb szerepe jutott. Ha tehát ő nem bólintott volna rá a szociáldemokratákkal kötendő nagykoalícióra, akkor Mircea Geoană ma az ellenzék vezéreként ostorozná a kormány tökéletlenkedéseit. Nem mintha jelenleg nem úgy viselkedne, mintha ellenzékben lenne – ő és pártja olyan hévvel vadásszák le a törvénytelenség elkövetésének gyanújába keveredett demokrata-liberális minisztereket, hogy félő: lassan koalíciós partnerük minden prominens arcát bíróság elé juttatják. Valószínűleg ez csapta ki a biztosítékot Băsescunál, aki megpróbált hangulatot kelteni az Udrea-bizottság ellen. Holott egy jogállamban a válsággal való küzdelem mellett a sikkasztás gyanújába kiveredett miniszterek kivizsgálására is kell időnek és energiának jutnia. Eddigi teljesítménye alapján viszont bizonyosak lehetünk benne: a Boc-kormány akkor is hasonló „sikerrel” irányítaná az országot, ha amúgy egyetlen tagja sem lenne kétes ügyletekkel vádolható. Ezért is próbált Băsescu olyan látszatot kelteni, mintha valójában semmi köze nem lenne a kabinethez, csupán kívülállóként kellene neki is elszenvednie a baklövéseket. A húzás ügyes – már csak az a kérdés, ki hiszi el, hogy Băsescu független, külső kritikusként ostorozhat egy PDL-s kormányfő irányította kabinetet.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.