2009. augusztus 10., 11:452009. augusztus 10., 11:45
Az asztalnál ülő két férfiember egyetértően bólogatott, hiszen mindketten többször voltak tanúi az ilyen jeleneteknek, de arcukon ott ült a megértést nélkülöző belenyugvás. Az általános vélekedés az, hogy amikor egy nő öt percnél többet tölt el, teszem azt sminkeléssel, minden bizonnyal tetszeni akar valakinek, méghozzá természetesen ellenkező nemű egyednek. Ostobaság. Soha még egyetlen férfi sem dicsérte meg se a sminkemet, se a frizurámat, se a táskámat. Meg is lepődnék, ha megtörténne! És ne tessék nekem azzal jönni, hogy milyen felemelő érzés, ha valaki utánam szól vagy füttyent az utcán! Elárulom: egyáltalán nem az.
Néhány héttel ezelőtt egy mellékutcában járva épp egy házfelújítás munkásai között kellett elhaladnom. A két legszorgosabb (lehet, hogy ők voltak a főnökök) a járdaszélen ülve vakargatta a vakargatnivalóját, s mikor a hátuk mögé értem, egyikük lazán hátranyúlt, és megfogta a combomat. Ha nem lennék úrinő, bizony szívesen belerúgtam volna a pillanat hevében, de így csak ordítozni kezdtem vele: közöltem, nem azért fizetik, hogy nőket fogdosson az utcán, és azonnal induljon dolgozni. Na meg persze, hogy szégyellje magát. Épp, mint egy tanítónő. Azt gondoltam, még pofátlanabb röhögés lesz a válasz, de nem így történt.
A fiatalember lesunyt fejjel kért bocsánatot, hozzátéve: nem akarta, véletlen volt. Na persze. És még mielőtt bárki megjegyezné: egyáltalán nem voltam kihívóan öltözve, bár nyár volt, ilyenkor lengébbek a ruhák, de elárulom, hasonló már a leghidegebb télben is történt velem, csizmával és vastag kötött sállal, nagykabátban. És bármennyi időt is töltöttem készülődéssel, bármennyire is jól éreztem magam a bőrömben addig a pillanatig, az ilyen megnyilvánulások a legkevésbé sem hízelgőek, épp ellenkezőleg: kifejezetten megalázóak.
Nem, nem akarom elfogadni, hogy ez törvényszerű. Ne legyen az. Igenis, éppúgy elvárom egy építőmunkástól az úriember módra való viselkedést, mint egy igazgatótól vagy háromdiplomás, ősz halántékú öregúrtól. Túl sokat kérek? Lehet. De nem adom alább, és jó lenne, ha más se adná.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok