2009. augusztus 27., 10:572009. augusztus 27., 10:57
És a magyar futballszerető egyszer csak azon kapta magát, hogy már nincs jegy a jelenleg 32 ezer férőhelyes budapesti Puskás-stadionban megrendezett mérkőzésre, amelyen messze nem két sztárgárda, hanem a magyar és a bolgár bajnok lépett pályára, hogy eldöntse, melyikük társulhat Európa valódi sztárcsapataihoz. A szinte másfél évtizedes böjt annyira kiéheztette a Bajnokok Ligája csoportmérkőzéseit csak a televízión keresztül követő magyar drukkereket, hogy hovatartozástól függetlenül teljes szívből szorítottak a Lokinak, amely végül kettős győzelemmel múlta felül a Levszki Szófiát.
A története legnagyobb sikerét elérő debreceni alakulat vezetői azonnal köszönetet mondtak a magyar drukkereknek, a szurkolók pedig a klubvezetőknek zengtek hálát. Ezúttal azonban elmaradt a háttérben dolgozó „sikerkovács”, Michel Platini magasztalása. Az UEFA elnöke 2007-es megválasztásakor annak az ígéretének köszönhetően győzte le Lenard Johanssont, miszerint a kis, szegényebb országok klubcsapatainak is meg kell adni az esélyt a BL-szereplésre. A kis, szegényebb országok képviselői pedig – akiknek voksa ugyanannyit ér, mint a nagyoké – megszavazták Platinit, aki most teljesítette ígéretét: úgy szervezte át a BL selejtezőköreit, hogy öt kiscsapat a nagyok elkerülésével bejuthat a csoportkörbe.
Egyikük a kétmillió eurós évi költségvetéssel rendelkező Loki, amely így akár a csak a nyári átigazolások során 250 millió eurót elköltő Real Madriddal is farkasszemet nézhet. A hajdúsági klubnak sohasem lesz annyi pénze, mint a Realnak, de a csoportkör eléréséért járó 7,1 millió euróból, valamint az esetleges további prémiumokból okosan gazdálkodva hosszú távon elérheti, hogy Magyarországnak állandó jelleggel legyen képviselője a BL-ben. És ilyen körülmények között már az is megszeretné a magyar focit, aki eddig csak legyintett, ha szóba került.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok