2009. augusztus 21., 11:162009. augusztus 21., 11:16
Igyekezetük máris gyümölcsözőnek bizonyult, a képmutató hülyeség terén ugyanis máris képesek vagyunk olyan teljesítményeket felmutatni, amelyekre Strasbourgban is elismerően bólintanak. Történt ugyanis, hogy egy korábbi, a Székelyföldön helyi magyarok és romák között kirobbant konfliktus nyomán a strasbourgi emberi jogi bíróság arra kötelezte Romániát, hogy folytasson diszkriminációellenes kampányt.
Ennek részeként előadásokat és képzéseket kellett szervezni, de persze ez még nem volt elég, így aztán elő kellett venni a diszkriminációellenes harc nagyágyúját: reklámsapkák, -írószerek és táskák osztogatásával léptek fel az ordas eszmék ellen. Azért szép dolog azzal szembesülni, milyen kép él a nyugat-európai hivatalnokok fejében a hatékony kisebbségvédelemről. Ezzel az erővel azért akár arra is kötelezhette volna a hazai hatóságokat, hogy járják végig az érintett falvakat, és minden egyes háztartásba bekopogva, mutatóujjukat feddőn felemelve mondják el: „Ej, ej, csúnya dolog ám a romákat diszkriminálni!”
Eredményességét tekintve vélhetően ugyanolyan hatékony lett volna, mint a sapkaosztás, csak legalább nem kellett volna rá annyi közpénzt költeni. Egy-két kétellyel átitatott megjegyzés azért megfogalmazódhat azon brüsszeli és strasbourgi hivatalnokok és bírák szakmai kompetenciájával kapcsolatosan, akik azt hiszik, hogy „Az idegen szép”, „Belülről mindenki rózsaszín” vagy „Szeressük egymást, gyerekek” feliratú reklámcuccal bármilyen konfliktust meg lehet előzni, főleg olyan vidékeken, ahol az emberek naponta azzal szembesülnek, hogy egyes, a civilizált együttélés normáit felrúgó elemek rendszeresen dézsmálják a veteményeskertet.
Amúgy arról még nem hallottam, hogy például Franciaországban bögréket osztogattak volna a muszlim bevándorlóknak, „Csúnya dolog autókat felgyújtani a külvárosokban, ha egy rendőrök elől menekülő algériai zsebtolvajt agyonüt az áram a trafóházban, ahová elbújt”, pedig istenuccse, kíváncsi lennék az eredményre. Azért az osztogatást először mégis a strasbourgi bíróságon kezdeném. Az illetékeseknek bögréket adnék, a következő felirattal: „olyan ügyekhez, amelyeknek a hátteréről fogalmunk sincs, csúnya dolog hozzászólni, pláne hülyeségeket.”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok