2009. augusztus 26., 11:242009. augusztus 26., 11:24
Más lehetőség nem lévén, a vasutat választottam tömegközlekedni, számításaim szerint nagyjából 32 órát töltöttem a vonaton a Kolozsvár–Brassó-útvonalon. Volt időm a román vasúttársaság dolgozóit átkozni és dicsérni, bár ez utóbbi csak akkor jött össze, mikor órányi késések után végre berobogott a szerelvény. Egy eset kivételével a Szatmár–Bukarest-gyorsvonat „szolgáltatását” választottam Kolozsvártól Ágostonfalváig.
Ez a falu a szerencsés kiválasztott Kovászna megye határában, ahol csak azért áll meg a gyorsvonat, hogy összeszedje az erdővidékieket, kik a kincses város fele akarnak utazni. Kolozsvárra mindig pontosan érkezett a vonat, de mire a közel 300 kilométeres útvonalat megtette, legalább félóra késést hajtott be magának. Nyár van, kitágultak a sínek – jön a magyarázat, aminek sok igazságtartalma lehet, valószínűleg esőben is azért nem tudott 50 kilométer per óránál többel haladni.
A visszafele út viszont annál drasztikusabb. A forgatókönyv azzal kezdődik, hogy 11-kor el kell indulni a 11.40-kor érkező vonatra, mert az út és az időpon-tok is tele vannak meglepetéssel. A Brassó megyében lévő Olt menti Ágostonfalva muskátlis vonatállomásán kedves néni vagy bácsi tölti ki a jegynek számító nyugtatömb két lapját, amennyiben kedvezményed is van, akkor négyet, s közben telefonon zaklatja Brassót, hogy ha nem adták el mind a helyjegyeket, küldjenek párat a csodabogaraknak, akik itt akarnak felülni. Aztán jön a végtelen várakozás.
Biztos nehéz a vonatnak a hegyen átjönni. Bejelentik a húszperces késést, hogy rögtön ne tűnjön soknak, majd még rászámolhatsz ötször húszat. Ha megkérdezed, mennyi késése van a vonatnak, igazat mondanak, de előtte javasolják: ha nincs distonocalmod, legalább ülj le. Végül fél kettőkor felkerülsz a vonatra, a napodnak már annyi, a várakozásba is belefáradtál, a fülkében a melegtől, a huzattól, a WC-ből vagy rosszabb esetben emberektől áradó bűztől nemhogy aludni, de még létezni sem tudsz.
Az már csak hab a tortán, hogy egyes emberek telefonjukon kezdenek zenének nem nevezhető manelét üvöltetni, ráadásul úgy gondolják jegyet, vásárolni fakultatív dolog, és igenis joguk van melléd letelepedni szalonnázás vagy épp vodkaivás céljából.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.